A fény halálára

Aradi_Gabor•  2024. február 26. 00:39  •  olvasva: 97


Görbül a lélekkép, húzza a fényt,

Még lihegi a nyárból kirohanó reményt,

Belül minden reggel nehezebb feltámadás,

Kegyetlen ez a szoláris ragaszkodás.


Mint hallgatag önsértő lélek percek,

Előbb a sötétlő félhomálynak henceg,

Majd túl korán ráhulló éjszakában dermed,

Meg, átkot szórva a fényvilágra remeg.


Bezár a szürke jövő, elveszetten kapar,

Keresi míg tárgytalan félelmeiről hadar,

Lassan átitatón teljes hanyatlást takar,

A vak ördög benned belőled enni akar.


Elfelejted mind a mosoly zümmögést,

Férged mérge rád hozza a szűkölését.

Mélyre zuhan benned a rettegő semmi,

Hordod még tudod, de jó lenne vége lenni.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. február 28. 05:18

@liketorn: Igaz, majd megírom az "Aradi összes"-ben, kapacitás hiánytalan alcímmel 😁😂

liketorn2024. február 28. 05:15

Ilyenek ez, kedves @Aradi_Gabor: elfáradunk, hagyni kell holnapra is 😉

Aradi_Gabor2024. február 28. 04:25

@liketorn: Igen, számomra a krízis valahol ott kezdődik amikor már nincsen kedvem megírni ezt (sem). Nagyon szeretem azt a magyar szót hogy kifejez. Kitesz a fejéből… Köszönöm 😊

liketorn2024. február 28. 02:01

Jó ezek a világracsodálkozások, aztán mégis megy tovább a nap... hol meg éjjel :)