A cinikus klinikus dala

Aradi_Gabor•  2023. december 27. 05:00  •  olvasva: 83


Élet vagy halál?

Nálam mind a kettő kijár.

Ha majd megismersz, megérted,

Mitől olyan megveszekedetten egyszerű a léted.


Most még itt,

De holnap…, ki tudja?

Hajszalon függ a létezésünk súlya,

És a komor vége elől, hidd el mindenki elbújna.


Láttam én sokat,

Mi eleinte még nagyon fájt.

Kegyetlent, kegyeset, sőt szép halált,

De teljesen hiába keresed benne a romantikát.


Mégis minden nap,

Ott látsz hol csak tehetem.

És minden tudásommal felvértezem,

Magam, hogy lelkeként elbukjam, míg lélegzem.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. december 27. 09:53

@S.MikoAgnes: Nagyon szépen köszönöm Ági 😊

kevelin2023. december 27. 09:41

@liketorn nem akarom ezt megtapasztalni
Habár muszáj sajnos rám is ez vár

S.MikoAgnes2023. december 27. 09:28

Csodálatos e versed!
És ezek a gyönyörű, igaz sorok is:

"Ritkán de vannak igazi angyalok,
Nincs szárnyuk, de a lelkük ragyog.
Volt szerencsém találkozni párral,"

Nekem is! Minden tiszteletem az Övék!

Aradi_Gabor2023. december 27. 08:59

@kevelin: Az a szép benne drága Kevelin, hogy egyszerre olyan lenyűgözően bonyolult és olyan arcátlanul egyszerű tud lenni 😊

liketorn2023. december 27. 08:29

@kevelin:
A lázmérőn a fokok azt mutatják ma
Akár higanyszálas akár digitális maga
Mennyire kell onnan távol lenni
Nem pedig miket be vagy benemvenni
Nyugtát kapunk gyógyszer helyett ez aztán valami
Hálapénz helyett ezer más módon tudunk fizetni

kevelin2023. december 27. 08:18

Azt hiszem most már értem mitől olyan megveszekedetten egyszerű a létem

Aradi_Gabor2023. december 27. 06:59

@liketorn:

Ritkán de vannak igazi angyalok,
Nincs szárnyuk a de a lelkük ragyog.
Volt szerencsém találkozni párral,
Szembe tartanak viharban vagy árral.
Valahogy ők nem kopnak el,
Testük sugárzó aura kehely.
Egész nap térdig elmúlásban jár,
Mégis nekik udvariasan köszön a kaszás.
Mert földöntúli tiszteletet érdemel,
Ki egy másik embert az utolsó útra kísér el 😊

liketorn2023. december 27. 06:42

@Aradi_Gabor:
Klinikai állapot, hátradőlni végleg,
A kórházban elfeküdni, s számolni a percet,
És ahogy a szú a falban perceg,
Eljő az ideje lassan talán majd annak,
Kimehetek sunyin bagózni, csak hagyjanak,
Ha már szépen kivártam míg a személyzetisek alszanak,
Hogyha nem hat az altató, az egy állapot,
Húzom az infúziós állványt csóvaként tovább, üdv és jónapot.

Aradi_Gabor2023. december 27. 06:40

@liketorn:

Sokféle kert létezik,
Egyikben rend, másutt szabad természet tevékenykedik.
Sokféle szem, ebben sokfélét lát,
Ami egyiknek gaz, az a másiknak boldogság.
A lényeg nem a tél és a hervadás,
Mert jön az nem válogat senki mást,
Hanem az út, minden perce még oda elér,
Ezért éri meg, csakis ezért 😊

liketorn2023. december 27. 06:32

@Aradi_Gabor:
Mivel a tettek embere nem lehetek,
Az emberi tettek felelnek hát meg,
És ha kényszerből megszűrök valakivel levet,
Onnantól átminősülök valami kevesebbnek,
Szoríts helyet melletted, és elhozom a szépet,
De ami kellett nektek beteg beteg beteg...

Aradi_Gabor2023. december 27. 06:27

@liketorn:

A kérdés, mindig ugyanaz:
Te vagy a szemüveg választ.
Mert lehet mindkettő,
Kihívás vagy küzdelem,
Sors vagy ez kell én nekem.
De ha megtör és meggyötör,
Ne feledd, a szemüvegbe te nézel 😊

liketorn2023. december 27. 06:14

Kolerikus vagyok, hisz az élet egy kolera,
Dögvészként rohad bele az arcomba,
Én, a mentős, loholok beteggel,
Csak azt az egyet mondjad, ki rohan értem el,
Ki fogja majd kezét vissza rettentő halálnak,
Amikor a ti bajotok végül a síromért kopognak?
Miért vagyok ember, hisz lélegeztető kell nektek,
Beláttok a maszkom mögé, látjátok az embert?
Olyan jó lenne a család tüzénél melegedni,
Nem pedig a gőzötök, gyarló, kopott holmi...