Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
83(84)
Aradi_Gabor 2022. március 17. 18:21 olvasva: 111
Volt egy nap minek régen minden sejtem örült,
Jobb volt várni mint karácsonyt ott legbelül.
Mert ott voltál te, te kedves kötödő másik,
Veled a világ is jobb volt egy szemhunyásnyit.
De az idő szívtelen és kegyetlen egy mester,
Oda üt hol gyenge, fáj s a legtöbbet vesztel.
S lett sötét hullásom hullásunk sokadjára,
Felfoghatatlan veszteség a veszetségem ára.
Mint szimbióta ki veszejtette szépséges virágát,
Sodródva hasztalan kerestem ismerős szívhangját.
S beletörve törődve a szintelen néma szerepbe,
Nyugtató emlékek emlékeibe gyolcsoltam magam be.
Hát nekem mostantól nincs többé 83(84) szürkeség,
Csak öröm, szerető társság s mosolygó édes ölelés.
Nem érdekel többé a rideg valóság keserű gond-baja,
Ünnepel a lelkem, mert ez a nap nekem mindörökké a mi lelkünk temploma.
És még: