83(84)

Aradi_Gabor•  2022. március 17. 18:21  •  olvasva: 123

Volt egy nap minek régen minden sejtem örült,

Jobb volt várni mint karácsonyt ott legbelül.

Mert ott voltál te, te kedves kötödő másik,

Veled a világ is jobb volt egy szemhunyásnyit.


De az idő szívtelen és kegyetlen egy mester,

Oda üt hol gyenge, fáj s a legtöbbet vesztel.

S lett sötét hullásom hullásunk sokadjára,

Felfoghatatlan veszteség a veszetségem ára.


Mint szimbióta ki veszejtette szépséges virágát,

Sodródva hasztalan kerestem ismerős szívhangját.

S beletörve törődve a szintelen néma szerepbe,

Nyugtató emlékek emlékeibe gyolcsoltam magam be.


Hát nekem mostantól nincs többé 83(84) szürkeség,

Csak öröm, szerető társság s mosolygó édes ölelés.

Nem érdekel többé a rideg valóság keserű gond-baja,

Ünnepel a lelkem, mert ez a nap nekem mindörökké a mi lelkünk temploma.



És a szórakó előadásában is…

 

És még:


TikTok

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!