…örök

Jer, hát had mondjak neked végre egy mesét,

Lesz benne kicsi tanulság meg ne bántódj ezért.

Az emberről szól, rólad s mindannyiótokról talán,

Hogy megérted e, elfogadod az maga a talány.

Kezdődjön a történet egy sok ezer évvel előtti nap hajnalán,

Mikor is isteni szikra, nem vitás, pattant ki valakinek a homlokán.

Emberünk a csoda, rájött, hogy mit természet alkot ismételhető,

Saját kis föld darabján sokféle növény haszonnal termeszthető.

Gyorsan kialakult mi az igaz lélek méreg lesz hamarosan,

Ember csoportok közt jelentős különbség lett párhuzamosan.

S hol a természet eddig el osztott mi volt kemény de igazságos,

Sötét gyűlölséget keltve lett erőszak mocskosan álságos.

Törzs, gyilkolva testvér törzsre tör az indok mindegy is talán,

Nekik van mi nekünk nincs ez kiontott beleket és vért kíván.

Ember lélek igazi nehézterep nem szereti az egyszerűséget,

Bőrszín, vallás, más gondolat s még bármi más színezheti az összképet.

Évezredek múlnak nemzedékek hullnak e vérgőzös táncban el,

Egyikőtök sem rest s pokolra még rettenetesebb pokollal fele.

Mészároltok nőt, gyermeket s fiatalt, aggastyánt egyaránt,

S véres kézzel képmutatón “békés” vallásokat igéztek mentség gyanánt.

Nem tanultok, hiába rögzítitek történelmeteket szekundum pontosra,

Kötelezve 3 - 4 generációnként pusztítjátok világotokat romosra.

Hányszor hagyta el ajkaitok a szó soha többet, soha már,

És hányszor mindezek után egy újabb nemzedék korai sírba száll.

Tirannusokat imádtok s mániátok a harácsoló hatalom,

Békéről papoltok de saját jólétetek elé tenni ezt nincs alkalom.

A háború örök és marad is mivel bennetek dúl mélyen belül,

Az első elvetett mag óta küzdötök önmagatok ellen reménytelenül. 

És a szórakó előadásában is…

És még:

TikTok