Mono Logó

Csak az visz előre,

mi nem hagy élni,

s fejemre megvetést présel.

(2006)

Lennék:

marékban sarjadó mag -

szélben lebegés

testmeleg ölekben emberszag -

szájban nevetés

vágyitta szavakban kereső -

rézsutos remegés

fényélen táncoló kegyelem -

templomban rebegés

lázaktól duzzadó vérerek -

örök szeretés.

(2008. V. 14.)

Bárányfelhőül

ugat a csönd,

a Nap vágyában

izzad –

ágasról savanyú

tej szaga száll,

beleég:

botkarja nyitva.

(2007. IV. 30.)

Megpihenhetsz az idő haranglábainál,

úgy születés és halál közt félúton,

tudod, a kis tónál, mi talán nem is létezett,

ott, hol tisztább volt minden kép és tiszta volt a képed,

s te csak szorongattad kulcstartódon a rokont,

míg a vörös halak farkasszemedbe félve néztek.

(2011)

A sátáni szem

feneketlen mélye beszippant,

mert nem jössz,

pedig várlak,

fekete-fehér szobában 

akarlak gyötörni,

mert nincs szépség 

a mában,

csak a kín,

hogy nem vagy itt,

pedig látlak,

gitárhúrokon húzódik

a borzongástéboly,

egyre vibrál,

lenyomatod lélegzik,

arcomba zihál,

leteper és megmar,

mert ez a te szobád

gyilkos vágya.

(2002. július 16.)