Mono Logó

De szörnyű.

Hogy valaki csak addig érdekes, amíg a munkája miatti veszteséget kell emlegetni. Azt is feltűnő teátrálisan. Majd, miután két segítséget is kap az elvesztett helyett, mintha minden a legnagyobb rendben menne. 

Ennyi egy élet.

Aranyos Anikó, vigyázzanak Rád az angyalok.

Mához egy éve írt a családod nyilvánosan, hogy elmentél közülünk. 

Miért ilyen érzéketlenek az emberek? Ezt nem lehet kibírni.

Itt kérem az Eget megbocsájtásra:

Suhannak felettem a napok,

Teérted ritkábban fáj idebenn,

Velem van mégis gondolatod.

Áldott legyen neved bármikor,

Nap vagy az éj is a társad.

Angyalok éneke ringasson,

Puha gyolcsod szeretetük legyen:

Utaid sugarán csupa béke.

Nézz, gyere védöleléssel,

Add nyugodalmad a tájnak,

Kikövezve helyünk teköréd.

Aranyos Anikó, nyugodj békében.

Névnapodon is köszönöm a törődést, amivel időnként elhalmoztál. Sosem felejtem a kis pudingokat, amikkel próbáltál feldobni, amikor csak ketten ültünk az irodában (ünnepnapok előtt a többiek mind szabadságon voltak már).

Vigyázzanak Rád az angyalok.

Ébredezőn ködöt ásít a város,

Révetegen pihe-füst tekereg.

Tarka mezőbe ragadt ez az álom,

Elmenetel keze megfenyeget -

Dunna alatt feketéllik a mámor.

Értelem sóhaja fénybe rebeg,

Guggoló lángfej hamut kesereg.

Gyermeke voltál e furcsa világnak,

Egybetakart sok ezer szeretet,

Rímteli ajkak egy névre vigyáznak,

Tyúkanyók ők minden szív-melegen.

Árva madár dala hangja kiszáradt,

Néma a vér szava - esteledett.

Kőtemetőn csak az ég a kijárat...

(2009. 05. 5-7.)

Ismerem ezt a hajnalt

madár képében száll felém 

piros-sárgát foltot az égre 

majd belém olvad -

lefekszem;

némán vegyülök

vöröslő krizantémfejek 

közé simulok 

befogadásra várom hajolok

emlékeket csókolva

óvón

végtelenül

(2001. november)