Mono Logó

egymásba fonódó szavakban

boritunk magunkra kagylóhéjat

érintésért szomjazó

ezer alakban

vagyunk

egymásnak

talán

végig

(2002)

Csak lélekbéklyó

mit elvethetsz bármikor

ha épp nem érzed

Pillantásod

mint pókok férce

homályos szobában.

Fekszem kiterítve

tekintettapadtan.

(2001. június 1.)

Kezdet és vég

azt mondod, másképp is lehet

felemelnél, de inkább leejtesz

hozzám sem érsz 

gondolataid fényében 

arcom vesztem:

egyre növő hitem

viaszcsöpögésében

szemed érzem szemüregemben.

(2001)

Öntörvényű magány 

csilingel karácsony éjszakán.

A fa díszben,

alatta az emlékek ajándéka;

a sarki kis asztalon

porcelán tányérban 

egy marék sütemény 

fakó-penészben

elfeledte életét.

(2001. március 7. - új címmel)