Mono Logó

Megpihenhetsz az idő haranglábainál,

úgy születés és halál közt félúton,

tudod, a kis tónál, mi talán nem is létezett,

ott, hol tisztább volt minden kép és tiszta volt a képed,

s te csak szorongattad kulcstartódon a rokont,

míg a vörös halak farkasszemedbe félve néztek.

(2011)

Végül legyőzi

a Nap az Éjt,

világosság járja át 

a tereket,

az ég egy nagy mosoly,

bajsza hegyen ülnek 

megelégedett istenségek.

(2002. február 23.)

Az arcok egymásba csúsznak,

hiányukkal kiegészítik egymást.

Látom egy grafikán, ami a szerelemről szól.

Milyen igaza van molnárcépálnak.

(2001. január 23.)

a szeretet dohos

padlásszobában pihen

mérföldes szakállát

pókok hálózzák

körötte fakult

fényképek hevernek

rajtuk a mosolyok

megpenészedtek

(1997. IX. 15.)

hinni a mában

a barát bajában

hogy oszlik a köd

süt majd a nap

egyszer újra

kutyapisis

síromra.

(2004. VIII. 22.)