Hold

Aphrodite77•  2022. július 23. 14:46  •  olvasva: 83

Egy fakó arc pillantása kísér.

A vértelen, csontra száradt bőrredő

meg-megrezdül, amint a kíntól

torzult arc-hasonmás ajka

utolsót lehel.

A szem még fájón

kontaktust keres,

majd megállva egy ponton

találkozik a végtelennel.

Megpihennek a görcsök.


Lágy ujjbegy-érintéssel

hálót fon körben a feledés.


(1997. szeptember 27.)



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kosa2022. szeptember 10. 22:02

aranysárga holdtányér kukucskál be az abakon...jó a versed.

Nawo2022. augusztus 24. 19:29

Ez igen! Jó vers!