Anyuszbanyusz blogja

Mit ér e földi gyarló lét,
Ha meg sem éled életed?
Fáradt szemed előre néz,
És el is tűnik hirtelen

A kép. Mit sosem láthattál
Mert sosem nézel előre
Mögötted csak kopár a táj
Mi ott is marad örökre.

Hited olykor fel- fel lobban,
Csak mész, hogy családod el lásd
Szíved, lelked értünk dobban
S szerettek vesztik el egymást.

Lesz e ez másképp valaha?
Szikra tör ki a fejedből
Égre néz az ember arca
Van e kiút a semmiből?


Titkok őrzik szemünk fényét,
Nincs tovább csak maradás,
Tűrjed csak tűrjed, majd a végén
Miénk lesz a tagadás.