Anonymus2 blogja
Oszinten? Nem tudom
Néha elgondolkozom , mi is a szeretet? Őszintén? Fogalmam sincs , még nem éreztem.
Ilyenkor jovok ra
Engem sose szerettek
Sose aggodtak ertem
Sose hallgattak meg,
Ilyenkor jovok ra mit jelent szeretni,
De aztan lassacskan arra is,
Hogy en ezt keptelen vagyok erezni
Nem fogom tudni soha, mi szeretni
Nem fogom tudni soha, mi erezni
Azt viszont jol tudom , mi szenvedni
Tanulj a hibaimbol , tanulj szeretni
Anonymus
A srac
Ez versnek indult, de maximum egy elbeszélő költemény lehetne , ebben semmi rím csak írom soraim ahogy a fejemben megfogalmazódnak, nyilván e történet ki talált, de igaz is lehetne…
Másodikban új iskolába kellett mennem, az első nap nagyon izgultam. Izzadt a tenyerem, mi lesz ha utálni fognak? Édesanyám kételyeimmel nem igen foglalkozva elküldött az iskolába. Azt hittem velem tart, de szokásosan fontosabb volt neki a munka. Bár ez akkor nem nagyon tűnt fel. Beléptem az iskola kapuin , kissé ütött kopott volt, a falak krémszínűek. Érezni lehetett az új tankönyvek illatát. Az évnyitót egy nagy világos sárga épületben tartották. Nagyok voltak az ablakok , sok volt belőlük , ez az aula. Az összes tanár kedvesnek bizonyult , a diákok már kevésbé. Az nap egy diák társam állt velem szóba , Erik. Ő két évvel felettem járt, mikor beléptem ő volt a legelső kit megpillantottam. Mosolygott rám, barna szemeiben volt valami furcsa ragyogás. Ő sem volt valami népszerű nem nagyon voltak barátai, csak én. Az első héten még nem voltunk annyira jóba. Őszintén? Kicsit féltem tőle, magam sem tudom miért. Teltek-múltak a hetek egyre szorosabb lett a barátságunk párszor iskola után anyukám engedélyével át mentem hozzá, vagy ő hozzánk. Nagyon jóban voltunk. Ő volt a legjobb barátom. Már év végénél jártunk de a barátságunk még mindig töretlen volt. Csak mi voltunk egymásnak. Majd kis idő elteltével elkezdett furcsán viselkedni, nem is értettem az egészet. De már nem nevetett velem annyit , zárkózottabb lett nem akart már velem lógni. Eljött az évzáró napja, a bizonyítvány osztáson nem mellém állt. Hiányzott , de gondoltam majd utána beszélünk, bár már a nyári terveinkről való beszélgetést is jegeltük. Évzáró után odamentem hozzá az édesanyjával állt. Gondoltam oda sietek beszélgetni, érdeklődni felőle. De ő csak köszönt és kézem fogta édesanyját és elsiettek. Egész nyáron nem láttam , meg voltam nélküle bár nagyon hiányzott. Pár évig , jó hogy őszinte legyek egészen addig nem beszéltünk újra, amég nem kezdtem a nyolcadikat. Már nem is tudom mi okból kifolyólag de elmentem egy barátnőmmel egy házi buliba , ismerős volt a ház , a környék, ekkor rájöttem ki a házigazda , Erik. De máig nem tudom én miért lettem meghívva. Izgultam , 2 éve nem találkoztunk, hiányzott… nagyon. A buli elején (22:30) elég sokat ittunk. Valaki rakott be zenét , ez a kedvenc számom. Miért ne táncoljak? -gondoltam. A barátnőmet nem találtam de amint megpillantottam Eriket már nem is izgatott. Úgy gondoltuk táncolunk közösen. Beszélgettünk, kiderült hogy az ország legjobb középiskolájába jár. Ő is nagyon sokat ivott. Valahogy az idő multával egyre közelebb jött. Ekkorra már izzadt a tenyerem , az övé is. A szánk már majdnem össze ért. Mikor kicsit hátrébb mentem nehogy lekapjam őt nem érdekelte , egyre közelebb jött. Már össze ért a szánk, de egészen addig a pillanatig nem csókolóztunk még valaki hátulról meg nem lökött. Meg történt , mindketten ezt akartuk, de féltünk. Majd azt mondta menjünk fel a szobájába , beszéljük meg. Fel mentünk , leültünk az ágyra. Egyikünk sem szólalt meg , gondoltam meg töröm a csendet. Már épp elkezdtem volna a mondatom mire egyszer csak rátapadt a számra. A többi homályos, de reggelre minden kitisztult , a probléma az volt hogy mellette ébredtem. Ruha nélkül. Gondoltam magamban “kurva jó egy házi buliban veszíted el a szüzességed és még csak nem is emlékszel”. Ezt most nem részletezném. A lényeg hogy összejöttünk és 10 éven keresztül folyamatosan szakítottunk, majd össze jöttünk. Egy nagyobb veszekedés után átjött hozzám , megbeszélni. Nagyon feszült volt, én is éreztem hogy ez most más, pontosan nem tudtam miben, de más volt. Egyszer csak térdre ereszkedett, fel tette a kérdést kezében a csodaszép jegygyűrűvel , életem legboldogabb napja volt. Naná hogy igent mondtam. Mind ketten elkezdtünk sírni. Azóta már meg volt az esküvő boldog házasságban élünk, van két gyönyörűszép gyermekünk.
Ez a mi történetünk.
Anonymus
Otthon
Otthon…
Csak a karjaidban erzem az otthont,
S a biztonsagot sehol, csak ott.
Idegennek erzem magam itthon
Felek, bizonytalan vagyok.
Grocsbe randul a gyomrom,
Valahanyszor rad gondolok
Nem birom tovabb, szenvedek,
Gyulollek, de szeretlek.
Az otthon nem egy hely,
Az otthon egy erzes,
Akar lehet ember,
Vagy akar annak karjai
Ezt te dontod el.
Miutan ra lelsz az otthonra
Sehol mashol nem erzed ezt,
Csak ott, csak vele.
Furcs erzes, idegenkent itthon
Felek, nincs biztonsag
Valahogy eltunt
Aludni sem birok mar
Anonymus
Ha
Ha most…
Ha most idejonnel hozzam,
En bocsanatkeresed elfogadnam
Nem azert, mert annyira meggyozo,
Inkabb azert mert a harag gyotrodo
Ha most , bocsanatomert esedeznel,
Azert amiert annyira megsebeztel
Hidd el bocsanatod elfogadnam
Pedig szerelmunk eldobhatnam
Eldobhatnam megsem teszem,
Hat hova tettem en az eszem??
Nem tudom mit erzel
Mikor szemembe nezel
En haragot latok, vegtelenul
Ram zuditod duhod keretlenul
Nem ertelek, tan soha nem is foglak
Engem allitottal be gondnak
Engem, ki a vilagon legjobban szeret
De ember ennel tobbet nem tehet
Annyit segitettem rajtad, hol a hala?
Nem ertem, mi ez a jatszma?
Elso sor, masodik szo. Olvasd ujra
Menjunk vissza a multba.
Azt irtam: “most”
Bennem annyi erzelem langolt
A most , mar a mult
Belolem minden erzelem ki hunyt
Tobbe nincs bocsanat, hala neked
Amiert a lelkem tonkre teszed…
Ezt erzem
Sajnalom ha te meg nem,
Majd megerted
Mikozben emeszted.
Anonymus