Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az öregek nem árnyékok
Anka37• 2025. október 2. 06:52 • olvasva: 86
Ott ül az öreg a padon némán,
Régi kabátja vállán félván,
Térde remeg, mint ősszel a levél,
De a szeme… még mindig emlékkel beszél.
Nem volt mindig ilyen görnyedt hát,
Volt, hogy kaszált – napestig, nem csak úgy vaktában –,
Volt, hogy a vállán vitte a fiát,
Akit ma lát, s az siet – hozzá alig áll meg talán.
Volt, hogy nevetett, mikor sírt a gyermek,
Volt, hogy főzött, ha nem volt mit enni,
Volt, hogy a világgal is szembeszállt,
Csak hogy otthon melege ne tudjon csüggedni.
És most itt ül. Nézi a nyarat.
De neki már hűvös az is, akár a telet hagyat.
Nem kér sokat. Csak egy szót. Egy kézfogást.
Talán egy teát. Talán egy látogatást.
Fiatal ember, ki sietsz a dolgod után,
Ne hidd, hogy örökké így szalad veled az idő talán.
Egyszer te is ott ülsz majd egy padon,
S akkor már késő lesz a bocsánaton.
Emlékezz rá: ő is volt valaki,
Nemcsak „mama”, „papa”, vagy egy öreg bácsi,
Hanem aki a világot rakta rád, kezedbe,
S most csak annyit kér – nézz rá néha végre.
Mert az öregek nem árnyékok. Nem szellemek.
Hanem fák, kik alattunk gyökeret vertek.
Ha ők nem voltak volna, te sem vagy,
S most, hogy szükségük van rád – ne fordulj el, adj!
S.MikoAgnes2025. október 3. 11:56
@Anka37:
Örömmel és megnyugvással vettem a kedves szavaid, drága Ankám!
Én is reményből élek.
Szeretettel gondolok rád: Ági
Mikijozsa2025. október 3. 11:21
nagyon jó gratula
Anka372025. október 3. 10:39
@S.MikoAgnes: Dehogy Ágim. Mindenkinek vannak nehezebb és könnyebb napjai. Eszemben sincs haragudni senkire. Rád meg főleg nem. Ne érezd így, kérlek. Remélem, hogy mielőbb jobban leszel.
Ölellek virtuálisan
Anka
S.MikoAgnes2025. október 3. 09:36
@Anka37:
Bocsánat a tegnapi elkeseredett soraimért, drága Ankám, most azt érzem, neheztelsz, talán el is veszítettelek.
Sajnos, van egy ilyen kiborulós oldalam is már, hiszen lassan felőrölnek a testi fájdalmaim.
A bal szemem vér öntötte el, talán az egyik gyógyszer mellékhatása. Erre is kaptam újabb bogyókat. Most egy szemmel petyegtetek tévesztgetve. Nem győzök javítgatni. Abba is hagyom.
Még egyszer szíves elnézésed kérem.
Én maradok hűséges olvasód szeretettel. Szerencsére van felolvasó program, így meg tudom hallgatni további remek írásaid.
Ági
Anka372025. október 2. 17:26
@S.MikoAgnes: köszönöm. Sajnálom.
S.MikoAgnes2025. október 2. 09:09
Nagyon igazul és meghatóan szépen írtad, drága Ankám.
😇🫶🤗
Temetésre indulok ismét délután. A szomszéd neurológusom mindig aranyos édesanyja búcsúztatására . Elmegyünk sorra mi öregek.