Animanongrata_ blogja

Animanongrata_•  2024. február 24. 18:52

Narancs-türkiz harcok

Acélos bilincsbe harapták az estet,

szabadulót fújtak kifeszített testek,

türkizbe ért narancs, felizzó eretnek

északról szőtt membrán börtönébe estek.


Vitézül harcoltak, lávatenger színük,

fényükbe mártott kés ködbe fulladt hírük,

kékesszürke rejtek halkan rebbent szívük,

elveszett remények, mégis maradt hívük.

Animanongrata_•  2024. február 17. 16:06

Tavasz mozaik

Zene sem kell egy madaras reggelnek,

fényzuhanyból kiömlő békés arany,

felszántott rögökön gyökerek tikkelnek, 

szembe ért szikrakő gördül gáttalan. 

Természet mozaikból tavaszt épít, 

alulról kezdi el, 3D-t borít

borostyán sátrat sző fűszállal szépít,

gyengéd ívre színt szül, holnapot szorít.

Madarak szavalnak, melegben simogat

fényerdő nap hullám sárga óhaja,

lovak fényes szőre kottázott átirat

izmokon zongorált selymek illata.

Animanongrata_•  2024. február 9. 05:36

Kegy-etlen

Hiszen rút gonoszság lelke korláttalan,

mi most bámulunk mind, bele a vak sötétbe,

ártatlan hamvas bőr fájdalma súlytalan?

Mi célból süllyedünk messzi ürességbe?

Animanongrata_•  2024. január 17. 16:11

Láttad Te...?

Láttad Te már, hogy nyílik egy rózsa?

Kifeszült szirmain selyemfényt bont,

pattanó szín sápadó adósa,

illatos por, rebegő büszke front.


Mégis elhullik, némán elmúlik,

porral fedett redőin elremeg,

mindegy idő, vagy bús ujjak tépik,

tél álma melegben nyílik s pereg.

Animanongrata_•  2024. január 2. 13:38

Energiahúzás

Áramlok magamból ledfény a falakra,

testtelen pillanat nem tekint anyagra,

hamun túl szór a fény, véges illatokra,

betöltött szobán át vetül csillagokra.


Messzi el, bárhová s vissza önmagamba,

leszek én kelő ég kivilágló gyolcsa,

tejútra felfűzött nyakék a nyakamba,

millió fehér lény vörös-sárga szomja.