Animanongrata_ blogja

Animanongrata_•  2024. május 10. 19:57

Dante Alighieri: Olyan furcsák vagyunk

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk...

Animanongrata_•  2024. május 2. 17:22

Virág utak

Nem hullott elém így regényesen semmi,

mint virágzuhany kibomló szélnek,

szirom rudli pelyhet így letenni,

szaladnék elébe a messzeségnek.

Helyette áthajtok, munkás esztelen,

hiába fakad keringés széleken,

rohanok keréken, kavargó tengeren,

illatos időmet elteszem, engedem.

    

Animanongrata_•  2024. április 28. 07:17

Jácint gyermekek

A jácint gyermekek csupán megszületnek

hagymásan, kopaszon lilult kisebbségek.

Szétültetett szívük, zsenge feketében,

megitatott némák, szükségüket érzem,

feledés lesz jövő földön remegésben,

ki fog itt túlélni illatos szemétben?

Animanongrata_•  2024. április 14. 07:35

Apámnak

Emlékszel, ahogy régen szaladtam?

Kiflid madárlátta volt, azért,

tán falni te két pofán akartad

alkarod elejtetted s hazaért.


Csak te vittél ki télen-nyáron,

hol traktorgumi jól csúszott a hón,

Vajtán a nap tűzött a strandon,

körmöm csíkokra égett hátadon.


Te is költöztettél a nagy lázban,

emlékszem süket-néma volt a nap,

anyám csak ült, ott a konyhában,

már hallom ám, utána csend marad..


De ma egyben, vígan nyolcvanat

itt vagyunk s fiam lázára nézz,

szívével most penget boldogat,

így buta időn lesz az ész zenész..

Animanongrata_•  2024. április 11. 19:56

Reményik Sándor: Téli rózsatő

Láttatok-e már téli rózsatőt?

Csak száraz bot

Tövises bot.

S még hozzá nem is egyenes.

Láttátok már a csüggedt mozdulást,

A fáradt ívet, melyben meghajolt?

 

Virágait: a mult nyár színeit,

A mult nyár illatát

Elvitték, elszaggatták százfele.

Jutott belőlük menyegzőre,

Lobogórúdra,

Koporsó fölé.

Azután csend lett, lehullott a hó,

S a téli rózsatő

Elrejtette fejét a föld alá.

 

Hiszitek-e,

Hogy az a sok-sok piros rózsa

E szegény, száraz indából fakadt?

 

Hiszitek-e,

Hogy ez a szúrós, tövis-tele bot

Egyszer még kivirágzik?

 

Hiszitek-e,

Hogy fog még teremni piros rózsát,

Lakodalomra,

Lobogórúdra,

Kopja hegyére,

Koporsó fölé?

 

Hisztek-e még a téli rózsatőben?

 

Hisztek-e bennem?

 

1924