Selyemszálon (régebbi)

Kezem kezedben ölelve nyugszik

életünkben víg mosolyt fakaszt,

olyankor érzem, lesz a holnap

zsibogva nyugvó a bódulat.

Elfogadtuk s átrendeződünk,

virágzásunk hozza hűs tavaszt,

porból kiszedjük létünk magját,

kétség komótos s lassan válogat.

Utána látjuk mi az mi hullik,

s mi lesz, mi végül értünk fakad.

Sarjadhat élet magjainkból,

vagy por lesz mi velünk marad?

Érzem, hogy függök cérnaszálon

selyemből fonva s hozzád szorít,

elpattan halkan bizonytalanná

téve mindent mi minket összesít.

Selyemből szőjünk nehéz leplet

alatta bújva elhagy fájdalom,

ott megszagolnám vállad ívét

s megharapnám, időtlen dallamod.

2022.02.28