Révedés

Animanongrata_•  2023. április 12. 21:52  •  olvasva: 121

Örökzöldek ma kicsit se nőnek,

napsugár ugrál száraz ágakon,

fennkölten csupán elrévedeznek,

tiszta kék előtt, himbálva vakon.


Mindenséggel önmagukba néznek,

periszkópos csúcsok magas karon,

törött tükrük szálfa törzsbe réved,

ritkuló időn, lehúnyt tegnapon.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2023. április 14. 07:46

@Galanga: köszönöm

Galanga2023. április 13. 23:25

Tetszik a versed. Szép, elgondolkodtató sorok.

Animanongrata_2023. április 13. 18:53

@Krisztinka: köszönöm szépen ❤

Krisztinka2023. április 13. 15:31

💛

Animanongrata_2023. április 13. 10:33

@Taki: köszi

Taki2023. április 13. 09:54

Melankolikus, szép! ❤️

Animanongrata_2023. április 13. 08:08

@kevelin: akkor már biztos unod..:)köszi :)

Animanongrata_2023. április 13. 08:08

@ezerszingomba: köszönöm :)

Animanongrata_2023. április 13. 08:08

@Mamamaci40: köszi Emi :)

Animanongrata_2023. április 13. 08:08

@Mamamaci40: köszi Emi :)

Animanongrata_2023. április 13. 08:08

@okeanus: köszönöm, megleptél. :)

kevelin2023. április 13. 06:05

többször olvasom

ezerszingomba2023. április 12. 23:19

Szép!

Mamamaci402023. április 12. 22:41

Brummos gratula mézes parola!

okeanus2023. április 12. 22:01

Nagyon szép lett.
hangulata, hatása, érzelme van...