Kócos holnapok

Ma nem nyugszom, most is feszülök, mint dobok, száradó bőrökön, 

gitárok, pattanó húrokon, éles pengék, sercenő ujjakon,

remegő ideg, hideg italon, nyugtalan torok, magas hangokon, 

selypítő ajkak, az s-betűn, szédülő fák, fejszével törzsükön.

Talán a holnap majd ismét rám simul, rám néz és középre ér,

megkereslek a kávé habban is, s ledöntöm, aztán téged is,

tudom nem éghet, minden pillanat s nem kócol, barna szálakat,

elérlek végre, tudod milyen leszek? Mint holdon tejszínhab kereszt.

2022.05.19.