Animanongrata_ blogja

Átkozott gyötrelmek, lehunyom a szemem,

többé nem nyitom ki, fényre nem megyek,

szemhéjam mögött szerelmes film pereg,

benne leszel Te és benne a gyerekek.

Az összes minden, a tömérdek érzelem,

édes éveink, újra visszapörgetem,

aztán összevágom, a legjobb filmemet,

csak nézem és végre boldog lehetek.

Mi kimarad, abból minden nap égetek,

nem szorítom tovább, megtartom szépeket,

látod ott vagyunk, dús haj, csillogó szemek,

s hasunkon babánk ül s együtt nevetek.

Édes hurkák, fürtös gyermek illatok,

fejem befúrom és mélyen szagolgatok,

felhígult minden, egy mégis itt maradt,

szerelmem kék madár, feléd száll, halad.

Lépdelek a fényben, apró körmöm csillog,

térkövek az úton, gyönyörködöm bennük,

szandálomnak pántja, puhán ölel körbe,

szökkenek itt egyre, aztán majdnem meggyre.

Milyen szépen csillog, felveszem cseresznye,

megízlelem nedvét s aztán mag mehet le,

na de mégis ide szép téglakő placcra?

Szemetelni nagy kár, kék ég is megmondja.

Viszem a markomba, megnézem a mintát,

ugróiskolázok s túloldalon ott vársz,

mosolyod pillanat, mi ráragadt a kőre,

máskor meg lemossa, kék égnek felhője.

Amikor a karom elszorítja torkom,

sárkány üvölt bennem, kint a csendet hallod,

csendlopó a kezdet, kúszik fel a pára,

körmét csak úgy vájja, gyomromban áll lába.

Pikkelyekkel vágja s marcangol a háta,

tűzzel fűti torkom, parázs piros lángja,

hővel zengi hangom s feltódulva falja,

engedd ki a sárkányt, belsőmet szétmarta.

Hagyjad hadd üvöltse, világgá mi bántja,

eresszen el végre, hulljon le a gátja,

randa üres fejjel, testemet eldobja,

új ruhára vágyva, bekúszna alája.

Én meg csak itt állok, csend alá rejtőzve,

lélegzetem faggyal felhígult víz fedje,

beborít átlátszón, hideg szagom gyenge,

félek újra felhúz kifent körmeire...

Emlékszel milyen volt velem kamaszodni?

Szabadon az utcán, együtt andalogni?

Egymás kezét fogni, padon csókolózni?

Könyvek helyett egymás szemében olvasni?

Beszélgetés közben időt elfeledni?

Tudod te milyen volt képesnek lenni?

Terveket szőni, ugyanabban hinni?

Autóra vágyni, ami hozzád vinne?

Telefont akarni, hangodat szeretni?

Melletted kívánni, minden nap ébredni?

Hajad tengerébe betúrni, elveszni?

Csókod édes ízét minden nap élvezni?

Hol vannak a percek, el fogjuk feledni?

Nem akarok mást, mint veled kamaszodni.

2022.01.22.

Burokban születtem könnyedén édesen, 

mi nekem könnyű volt, anyámnak gyötrelem, 

vágyammal burkomat foltozom, fércelem, 

nem felek semmitől, mindig megvéd engem.

Nem kínzok, nem gyötrök, hagyok mást jól élni,

megyek csak előre, elkapni megfogni,

mindent mi hajt engem, erősnek kell lenni,

nem várok, lehetek egészség híján is.

Lehet ma sincs semmim, csak ma még nem tudom,

nincsen ma hatalmam, nincs pénzem, nincs börtön,

mégis jó, ha vágyam valósággal fedhet,

lelkem így szabad lesz, szállhat és érezhet.

Simítsd rám fátyolként, puhán és kedvesen,

körbefut tenyered, édesen, melegen,

selymesen öleljen hullámzó sóhajom,

kezeddel rajzold rám burkomat olvasszon.