Animanongrata_ blogja

Személyes
Animanongrata_•  2022. szeptember 7. 18:03

A rét

Sóvárogva áll a tisztás, rohanni lankás dombja kér,

tüdőmnek oxigén az élet, folyton tiszta, arra él.

szemem aranysárga fényben, vedel pasztell színeket,

lábam feszül, megmelegszik, engedelmes gépezet.


Vigyél engem innen messze, keress igaz színeket.

Avart, lombot és eget, mindegy, csak színek kellenek!

Sárga tölgyeserdőn indul, szökkenve riadt őzikék,

balra élénk zöld a szántás, tanyán foltos ügetés.


Szürke kockacukrot horkant, utunk lassan célhoz ér,

már csak futni kell a dombra, s végre kinyílik a TÉR.

Lelkem nyugovóra térhet, közben üvölthet a rock,

gitár szó, szikrázó fények, arcom piros, mosolyog.


Alkony bája simogatja, ami bántott itthagyod,

mikor innen hazatérek, fáradt, izgága vagyok.

S az emléke a rétnek, holnap újra odahajt,

megint beállok a fénybe, ott a rétem fogva tart.

Animanongrata_•  2022. szeptember 5. 05:24

Dac pipacsok

Vívódnom kellene, nincs bennem semmi,

belső könnyem, ha hull le szoktam nyelni,

világnak megszűntem társaság lenni,

hagyjatok kicsit még magamba menni.

 

Ott járok, hol nem jártam korábban soha,

tán repeszt, tán ragaszt, tán csak ostoba,

még nem tudom miért, merre vezethet,

már tudom, valóság belülről remeghet.

 

Alternatív síkokon, légvár tornyokon,

gondosan épített álom kő falakon,

lépdelek némán, dac pipacsok nőnek,

csupasz kövek között, gyönyörűen szépek.

Animanongrata_•  2022. július 19. 21:41

Messze aztán távol

Majd elmúlik, mi nem volt,

egyszer minden elhamvad,

nem néz szét a szemben,

bársonnyal szórt napban.


Nem felel szavakra,

színes pillangóhad,

nem hullik be ölbe,

mit csak tőlük kaphatsz.


Nem harap a nyakba,

csillag köd hulláson,

nem terem madárka,

Messze, rómás parton.

Animanongrata_•  2022. július 6. 08:39

Fénybe húzott bánatok

Már nem kell folyvást az alkonyt szaladnom,

jól bírom ülve, viselni egymagam,

hiába, sós nedvvel papírt itatnom, 

betűkkel hívnak a fennakadt szavak.


Már nem kell folyton a falat keresnem,

egyenes vállal, ritkán kapaszkodom,

hasztalan burkoltam sötétbe lelkem,

mosoly költi el, elhagyott bánatom.


Már látom, kezdem érteni a szépet,

szürke felhő bújtat, rózsás keretet,

már nem tudok viszályt ölelni resten,

színbe húz a szó, száll, hűvös reggelen.

Animanongrata_•  2022. július 4. 06:07

Makacs ragacs

Bárhová nyúlok, már mindenhol ragad

vegyszer sem segít, dől, a makacs ragacs,

lassan átszivárgott a színes falakon,

Padlásról lefolyva, érzem a nyakamon.


Csorog, cseppen, csurran rám rendületlen,

mindegy a semmi, tanulj! Megvan, minden!

Apró repedések százait tépkedte,

lassan patakokban, ömlik rám a beste.


Ki az ki gátként útját állni képes?

Ki nem ragad bele, s szárny szegetten verdes?

Ki talál zöld patak partján is hangokat?

Ki tud visszahozni elmúlt tegnapokat?