Animanongrata_ blogja

Esténként felhúzom a rétet,

hátamon füvek, búzatáblák,

alacsonynak tűnő messzeségem

lépésre freccsent pillangók járják.

Palástom hímes, virágok gyöngyök,

nap közben mind közelről meglesem,

élénk öltözetben gyönyörködöm

alkonyfényt húznak, elfeledkezem.

Rajtam bálák is lassan gurulnak,

reményeim, el nem hagyhatom,

lassan járj, épp világok borulnak, 

kigyúrt erőm: nyakas akaratom.