Egy kő a fűben

Animanongrata_•  2022. május 6. 19:38  •  olvasva: 175

Ma kő hull, s én céltalan fűbe esem,

fűnyíró kését lapulva, lopva elkenem,

hasztalan nézem, zörgő, zöld időmet,

nem mozdul se virág, se kő, se estem.


Merengem elszabott, beszűkült nappalom,

selymes szálon lecsüngő, függő harmatom,

csak lóg ott, egyre lassabban nyúlva, enged,

végtelen hosszú, úton fűről leszenved.


Vontatott percek, fel nem használt napok,

kő vagyok, s a nap nap után, csodálkozok,

percek szállnak, egy nap elfogyva némán,

eső elmos és hegyeket szél emel rám.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2022. május 10. 14:31

Jaj, de rossz hangulatú pillanatod lehetett, Brigikém!
Azóta megráztad magad!!!!
Ám, lett egy újabb remek versed!

skary2022. május 7. 12:10

@Animanongrata_: erre csak homokbuckákat tud összehordani..mag szemetet :)

Animanongrata_2022. május 7. 10:42

@skary: Tudod egy kőnek a bucka is hegy, de úgy legyen.)

skary2022. május 7. 06:59

azé a szél lassan hordja rád a homokot .)

Animanongrata_2022. május 6. 20:07

@Taki: Szia Laci köszönöm, igen lett ma is valamu nagy nehezen… szeretettel: Brigi

Taki2022. május 6. 19:58

Ej, mi a kő... borongós, szép, s csak-csak összejött...vagy ki?
Szeretettel:
Laci