Animanongrata_ blogja

Úgyis oldalt alszom

sokasodó ráncon

ragacsos homlokon..

hajnalom bársony

mélyedés az éj

csatakos hajamon,

valami kedves

nyakamon tettes

megérett, nekem.

Megannyi nyírt virág az élet

füveink között, köveink között

hol hajolnak új, élenk színek

kis esélyek száradók fölött,

talánok igenné hajlanak

igenek mögött fáradt nemek

lábaim egyfelé megtartanak

csak ne tapossak velük életet...

Ablakon szórnak szét a percek,

fénybomlás vajúdó hiten

szülve estet ágyra kennek,

két böröndben életem pihen.

Egyikben jó szavak vannak,

masikban nagy halomra tettek,

alhatok, ott álmokat se adnak

hol riadok, talán megvetnek..

Időtlen síkra szemmel írok

mert mégis napból-égbe nézek,

hol messzeség egyéni birtok

s percek meg nem szűnni kérnek.

..megint csak felkelek,

mint Majna tükre hangtalan

pár óra pára felszínen,

hol ködök fátyla parttalan

élni, nem merülni szántak.

Folyón sodró a végtelen,

s kinyílt a reggelnek szája..