Angyalka73 blogja

Idén decemberben szépen havazik,

és egész lelkem téli hangulatban ábrándozik.

Szobám ablakából kilestem én az éjbe,

odakint a hó világított csendes messzeségbe.

Meleg otthonokban hűségesen pislákol a gyertyaláng,

a határmenti szél nem titkolta el a szarvasok lábnyomát.

Az erdei etetők mellett

a jó emberek szénával és zöldséggel kínálják őket.

A szarvasok és őzek örülnek az eledelnek,

hálájuk jeléül mindennap megjelennek.

Kemény és rideg az idő decemberben,

részesüljenek ők is nagy figyelemben.

E verset egy festményről írtam, melyet Mária szájjal festett.

Arra gondoltam, vásárolok neked egy játékmackót a boltban,

talán nem tartod ezt butaságnak a mi korunkban.

Fehér mackót vagy barna mackót vegyek?

Vajon igazából milyen a jellemed?

Én tudom, tiszta- és melegszívű vagy velem,

ezért úgy döntöttem, a polcról mindkettőt leemelem.

Mert mégiscsak párosan szép az élet,

jelképezzék irántad ők ezt az érzelmet.

Nézd, ideteszem őket a karácsonyfa alá,

egész lényükkel bennünket változtatnak angyallá.

De kinek nincs hibája! Most feledjük,

egy kicsit bújjon az ördög a szívünkbe, mellettük.

Kis széncinke büszke beggyel

köszöntötte a sápadt fényű Napot,

ma már őz is járt a völgyben s figyelt,

mert oldalán gidája ballagott.

A cinke dala, ó, mily ballada,

a madáretetőben lép színpadra,

majd csendesen magot csent a szemem láttára,

így teljesült téli kívánsága.

Bokrokban dér-csípte ágon,

édesednek a bogyók, piroslanak egymáson,

de megneszelt engem, már látom,

tüskés ruhája védi gyümölcsét. És én megbocsájtom.

Magas fenyőfák örökzölden állnak,

testvérek, egymásra vigyáznak.

Egyiket magamhoz öleltem és ő simult könnyeden,

gyantaillatával üzente, hogy nagyon örült nekem.

Durmoló kéményben

szédületes élményben

lesz részem.

/Orosz gyermekdal/

puha párnán alszik a tó.

Lengő hinta is elszunnyadt,

sűrű éj lesz jó takaró.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Csillaggyermeket elringat odafönn a Holdnagyapó.

Mindig villogott csillagfény,

ha az este csendben leszállt.

És ránk a fénytelen nap végén

csak a hűvös éjszaka várt.

Kicsim álmodj már, csuda álom szállt,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Álmunkat űzte a zord önkény,

és csak az éhség zengte dalát.

És jött egy vérpiros október,

ragyogott a fénye miránk.

Munkások hada: tűzhenger,

csuda jelt írt égre a láng.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Újkor éneke szárnyal fenn,

és belerengett mind a világ.

Minden esteli bölcsődal nekik szól,

ha eljön az ősz.

Már nem ébred a hajnallal,

akik álmunk őrzi: a hős.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Értünk életük áldozták,

nekünk hoztak boldog jövőt.

/Nem saját vers, ez egy orosz gyermekdal./

(békén=nyugodtan, szendén alszik)