Téli reggel

Kis széncinke büszke beggyel

köszöntötte a sápadt fényű Napot,

ma már őz is járt a völgyben s figyelt,

mert oldalán gidája ballagott.

A cinke dala, ó, mily ballada,

a madáretetőben lép színpadra,

majd csendesen magot csent a szemem láttára,

így teljesült téli kívánsága.

Bokrokban dér-csípte ágon,

édesednek a bogyók, piroslanak egymáson,

de megneszelt engem, már látom,

tüskés ruhája védi gyümölcsét. És én megbocsájtom.

Magas fenyőfák örökzölden állnak,

testvérek, egymásra vigyáznak.

Egyiket magamhoz öleltem és ő simult könnyeden,

gyantaillatával üzente, hogy nagyon örült nekem.