Párizsi dal

Louis egykor vidáman fújta azt a szaxofont,

ma magányosan dúdol egy bús sanzont.

Hulló falevélre írja kottáit,

egymagában járja Montmartre utcáit.

Csak egy lány volt, de milyen nő!

Emlékét soha nem mossa el az eső.

Jules kávéházának teraszán egy csésze fekete mellett

a legszebb név: Audrey, melyet titkon dédelget.

Táncosnő volt a Moulin Rouge-ban,

a férfi hű szerelmet vallott neki egy dalban.

Elveszve két szemében, igen, ott élt az ígéret,

ám a színfalak mögött a szép valóság csalódással ért véget.

De "Párizs mindig egy jó ötlet",

a város, ahová a tavasz beszökhet,

ahol a régi nóta s az új virágfakadás

vigasztalja a Szajna partján egymást.

/ Az idézet az 1995-ben készült Sabrina című filmben hangzott el. /