Angyalka73 blogja

Lombjavesztett diófa tövében

manócska ül, varrogat serényen.

Fázik kicsi keze, lába,

mégis gyorsan készül a munkája.

Egy kis gyermek messziről nézi,

félénken, de meg is kérdi:

"Ugyan, mit dolgozol kis manó

ilyen hideg időben, mikor hull a hó?"

A manó szívesen szóba elegyedett:

"Aranydiót varrok és zöld falevelet,

mert ennek a gyümölcsfának hála,

ízletes dióssütemények kerülnek minden ház asztalára.

Ha eljön majd a karácsony,

ezek az ajándékok jelentsék az ünnepet az ágon.

Hiszen sok kis gyereknek úgy van tanulnivaló,

hogy a diófa körül örömmel akad sok tennivaló.

Mikor ősszel bőven hull a diója,

szorgalmasan szedd a kosaradba.

Válogatni is kell, de ne aggódj,

a rossz dióbelet szeretik a cinkék és a rigók.

Amikor zsákba gyűjtöttél minden jó diószemet,

boldogan gereblyézd össze a lehullott falevelet.

Kezed alatt hogy suhog a száraz avar!

De hamarosan tiszta lesz az egész udvar.

És csendes téli estéken

törj sok diót, és járj édesanya kedvében.

Mert mialatt ő a süteményt készíti,

legyél te az, aki a dióbeleket kóstolva eszegeti.

Én karácsony napján meglátogatlak téged,

és nagyszerű munkádért, bizony, megdícsérlek.

És én, a diófa manó, neked megígérem,

tied lesz a legfinomabb dióskalács az ünnep nevében."

Louis egykor vidáman fújta azt a szaxofont,

ma magányosan dúdol egy bús sanzont.

Hulló falevélre írja kottáit,

egymagában járja Montmartre utcáit.

Csak egy lány volt, de milyen nő!

Emlékét soha nem mossa el az eső.

Jules kávéházának teraszán egy csésze fekete mellett

a legszebb név: Audrey, melyet titkon dédelget.

Táncosnő volt a Moulin Rouge-ban,

a férfi hű szerelmet vallott neki egy dalban.

Elveszve két szemében, igen, ott élt az ígéret,

ám a színfalak mögött a szép valóság csalódással ért véget.

De "Párizs mindig egy jó ötlet",

a város, ahová a tavasz beszökhet,

ahol a régi nóta s az új virágfakadás

vigasztalja a Szajna partján egymást.

/ Az idézet az 1995-ben készült Sabrina című filmben hangzott el. /

Idén decemberben szépen havazik,

és egész lelkem téli hangulatban ábrándozik.

Szobám ablakából kilestem én az éjbe,

odakint a hó világított csendes messzeségbe.

Meleg otthonokban hűségesen pislákol a gyertyaláng,

a határmenti szél nem titkolta el a szarvasok lábnyomát.

Az erdei etetők mellett

a jó emberek szénával és zöldséggel kínálják őket.

A szarvasok és őzek örülnek az eledelnek,

hálájuk jeléül mindennap megjelennek.

Kemény és rideg az idő decemberben,

részesüljenek ők is nagy figyelemben.

E verset egy festményről írtam, melyet Mária szájjal festett.

Arra gondoltam, vásárolok neked egy játékmackót a boltban,

talán nem tartod ezt butaságnak a mi korunkban.

Fehér mackót vagy barna mackót vegyek?

Vajon igazából milyen a jellemed?

Én tudom, tiszta- és melegszívű vagy velem,

ezért úgy döntöttem, a polcról mindkettőt leemelem.

Mert mégiscsak párosan szép az élet,

jelképezzék irántad ők ezt az érzelmet.

Nézd, ideteszem őket a karácsonyfa alá,

egész lényükkel bennünket változtatnak angyallá.

De kinek nincs hibája! Most feledjük,

egy kicsit bújjon az ördög a szívünkbe, mellettük.

Kis széncinke büszke beggyel

köszöntötte a sápadt fényű Napot,

ma már őz is járt a völgyben s figyelt,

mert oldalán gidája ballagott.

A cinke dala, ó, mily ballada,

a madáretetőben lép színpadra,

majd csendesen magot csent a szemem láttára,

így teljesült téli kívánsága.

Bokrokban dér-csípte ágon,

édesednek a bogyók, piroslanak egymáson,

de megneszelt engem, már látom,

tüskés ruhája védi gyümölcsét. És én megbocsájtom.

Magas fenyőfák örökzölden állnak,

testvérek, egymásra vigyáznak.

Egyiket magamhoz öleltem és ő simult könnyeden,

gyantaillatával üzente, hogy nagyon örült nekem.