Jobb volna tán

Angyalka73•  2020. szeptember 14. 19:21  •  olvasva: 44

Jobb volna tán, ha szétszakítanám

emlékedet, mely sima, selymes, új még,

mint finom hímzés. S még ma elbúcsúznék,

hogy soha többé ... Ó, jobb volna tán.


Jobb volna tán, ha meg se sejtenéd,

hogy kín nekem, ha látlak s ha nem látlak.

S mikor elmúltak évek és vágyak,

jó ismerősként bukkannék eléd.


Asszony lennél már, derék férfi nője.

Fiad mutatnád: valóságos apja.

És korán térnél éji pihenőre.


Mi még boroznánk. Ő dicsérne téged.

S én mosolyogva gondolnék a napra,

amelyen ... most ... meghaltam volna érted.


Nem saját, hanem számomra ismeretlen szerző verse.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Denjud2020. szeptember 14. 23:35

@Angyalka73:
☺️

Angyalka732020. szeptember 14. 19:45

@Denjud:
Én is nagy örömmel köszönöm, hogy elmondtad kedves véleményedet, igazán örülök neked. Melinda

Denjud2020. szeptember 14. 19:29

Nagyon tetszett. Kicsit a vége lehetne pozitívabb.
De ha a címhez igazítom az eszmefuttatást elég jó drámai befejezés, keretet adva ezzel az egész versnek.
Ott a volna, de mégsem és tovább lehet gondolni.

Köszönöm, hogy megosztottad.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom