Este a rózsalugasban

Ott szeretett bennünket a nyármeleg levegő,

arcodon könnycsepp csillant, esdeklő.

Szemedben élt mindez, a legszebb tükörben,

ahol önmagamat is láttam, kendőzetlen.

Hárman voltunk: Te, én s az alkonyat,

karjaid közt elvesztettem árnyékomat.

Csak egy szó volt: Kérlek! Majd egymáséi lettünk,

és áldásként pirultak a rózsaszirmok felettünk.