A ház rózsával lenne itt teli

Angyalka73•  2020. szeptember 14. 20:07  •  olvasva: 181

Francis Jammes (1868-1938) verse 

/Radnóti Miklós fordítása/


A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal,

Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással;

a szőlőfürtök áttetsző kövek ilyenkor s lassan

szundítanának benn az árnyékos lugasban.

Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész

huszonnégy évem, gőgöm és egész

fehér rózsáktól illatos költészetem tiéd;

és mégsem ismerlek, hiába minden hát, nem élsz.

Mert azt tudom, ha élnél, vélem élnél,

velem lennél te itt, velem rejteznél ott a réten,

nevetve csókolnál, fölöttünk szőke méhek,

mellettünk hűs patak s a lombok összeérnek.

A napfény hullna csak, hallgatnánk, hogy sziszegne,

mogyorócserje vetne apró árnyékot füledre,

s már nem nevetnénk, mert kimondhatatlan volna

szerelmünk és a szánk némán egymásra forrna;

s érezném ajkaid pirosán, mily varázslat!

A rózsát, szőlők jó ízét s mérgét a vad darázsnak.


(Kedvenc külföldi verseim egyike)

(Nem saját vers)




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Angyalka732020. szeptember 15. 20:34

@Rozella:
Köszönöm, hogy meglátogattál, és hogy örülsz. Melinda

Rozella2020. szeptember 15. 15:50

Nekem is egyik kedvenc:) köszi!