A diófa manó karácsonya

Lombjavesztett diófa tövében

manócska ül, varrogat serényen.

Fázik kicsi keze, lába,

mégis gyorsan készül a munkája.

Egy kis gyermek messziről nézi,

félénken, de meg is kérdi:

"Ugyan, mit dolgozol kis manó

ilyen hideg időben, mikor hull a hó?"

A manó szívesen szóba elegyedett:

"Aranydiót varrok és zöld falevelet,

mert ennek a gyümölcsfának hála,

ízletes dióssütemények kerülnek minden ház asztalára.

Ha eljön majd a karácsony,

ezek az ajándékok jelentsék az ünnepet az ágon.

Hiszen sok kis gyereknek úgy van tanulnivaló,

hogy a diófa körül örömmel akad sok tennivaló.

Mikor ősszel bőven hull a diója,

szorgalmasan szedd a kosaradba.

Válogatni is kell, de ne aggódj,

a rossz dióbelet szeretik a cinkék és a rigók.

Amikor zsákba gyűjtöttél minden jó diószemet,

boldogan gereblyézd össze a lehullott falevelet.

Kezed alatt hogy suhog a száraz avar!

De hamarosan tiszta lesz az egész udvar.

És csendes téli estéken

törj sok diót, és járj édesanya kedvében.

Mert mialatt ő a süteményt készíti,

legyél te az, aki a dióbeleket kóstolva eszegeti.

Én karácsony napján meglátogatlak téged,

és nagyszerű munkádért, bizony, megdícsérlek.

És én, a diófa manó, neked megígérem,

tied lesz a legfinomabb dióskalács az ünnep nevében."