Angyalancsa blogja
Karácsonyi versike
Szenteste
Ó
mily
csodás
ünnep van
ma, megszületett
a drága K i s j é z u s k a.
Eljött hozzánk, Atyánk küldte
áldást és békességet hozott a Földre.
Az emberek örömére karácsonyfa ragyog érte.
Kecses gyertyák, fényes gömbök, csillagszórók,
alma, dió, narancs és finom édes csokis szaloncukrok,
sok-sok csillogó gyönyörűség díszíti, ékesíti e zöld lombot.
A karácsonyfa minden ága egy - egy tündérmesét rejt magában.
Te is könnyen átélheted, gondolatban elérheted, csodáját remélheted.
A családnak minden tagját aranyhajú víg angyalkák énekükkel hívogatják.
Dalolnak és bolondoznak, gömbtükörből mosolyognak, boldogságot sugároznak.
Csengő hangjuk messze zengi: Mennyei érzés szeretetet adni, és viszonzásul kapni.
Vidámságuk kedves nekünk, dalra fakad szívünk, lelkünk. Angyal szárnyuk égig emel,
üzenetünk
viszi ma el.
A fa körül
család örül,
vacsorához
asztalhoz ül.
Hangjuk lassan elcsendesül.
Égi szeretteimhez
Égi szeretteimhez
Ti,
akik
csillagok
útján jártok,
szerető szívvel
emlékezem rátok.
Életemből felidéztek
Sok emléket: meseszépet.
Amikor én gyertyát gyújtok,
gondolatban velem vagytok.
Gyertya lángja égig emel,
körbefon, és
fénnyel
ölel.
Ezen csodás őszi napon sok
száz gyertya fénye ragyog.
Fényessége kedves nekem:
melegíti szívem-lelkem.
Megvilágít földet-eget,
megbékíti az embereket.
Szeretet gyúl a szívekben,
hit és remény a lelkekben.
Lángja áldást hoz a Földre,
imánk hangja száll az égbe.