Ál Ó Igék

AndrisFF•  2018. február 18. 06:40

Ál ó igék

 

Trónolhatsz akár kéjvágyi arccal

Keserg-e posztó kacagány?

Nem fog a múltad megjelenni,

Mint Madam és ez a kisleány.

 

Mondhatnám, felszarvazott az élet,

Nem fog fogat csikorogtatni senki,

A vesztőhelyre egyedül kell menni.

 

Primátusa van a tettnek,

A szó csak jéghegy csúcsa lőn,

Mi tengerből kiemelkedék,

De neked ne legyen menedék.

 

Mirtuszkoszorúval borítsd az éjjelt,

Taplógombával rohaszd a nappalt,

A felkelő fény az úgyis elárul,

Zsámbékoskodásod elhárul.

 

Szemernyi szemérem nincs e hölgyben,

Két hegy között a völgyben ruháján

Selyemszalagot visel ő, ó, Richelieau.

 

Botorkálok a szemüveg nélkül,

Feldöntök tajt és sok veszet.

Szólni kéne már a szolgálónak,

Keresse meg a szemüveget.

 

Hírhedt parancsa királynak az,

Hogy kivonuljék teljes Rakamaz!

Mert arra járék éppen vadászni,

Gyújtsanak lobogó tüzeket,

Hogy jól lássa a király a szűzeket,

Mert hideg leszen az éjszaka,

s királynak éppen áll a jó fabatkája.

 

A végtelent kívánom én ma uralni,

Állj félre játszi fertelem mégis!

Mert takarásban van a szűz-csillagkép.

Pedig ott most sok dolgom leszen.

 

Számot vetettem mindez e világgal.

Arra jutottam, éhes vagyok.

Mára hagyjuk ezt a halállal,

Kést-villát-kanalat adjatok.

Rontás, ki bénán útban áll,

Ne feledd a sót te jó halál.

E várost most felszántatom,

Kapu-tornyát felrobbantatom.

Sóval hintem e miliőt,

És elcsapom a szakácsnőt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!