Andicsek blogja

Embernek születtem
emberek közé,
kisemberként
szépnek látszó
világba jöttem
világra Én.
Lázadó kamaszként
kinyílott a szemem,
igaz gaztalanságok
tárultak elibem.
Felnőve értelmem
felnőtté érett,
meglátva a rosszat
már látom:
Embertelen
világban élek.

Emberbarát lelkemmel
egyedül állok,
lelketlenek közt
kelletlenül,
koldusszegényen
csodára várok.

(2012.06.30.)

Rímek nagymestere
ki oly kedves nekem,
olvasva verseit
elönt az érzelem.

Lelkem megérinti,
könnyem előcsalja,
álarcom letépi,
márványt megrepeszti.

Tiszteletre méltó,
szerény,bölcs versíró,
emberséges lélek,
szeretetre éhes:
Ő a költő.

Körülölel a csend
lehunyom szemem,
lehajtom fejem
és elképzelem:
Őt,a költőt.


(2012.08.10 M.Laurens-nek)

Begubózva nagyon mélyen
bennem élő másik Énem:
Igazságra vágyó szellem,
szeretetre éhes jellem.

Számomra is ismeretlen,
választ sohasem ad nekem
mindhiába kérdezgetem:
Talán Ő sem szeret engem.

Magányossá vált a lelkem,
Önmagamnak rabja lettem
sorsom sivár börtönében:
Begubózva élem létem.

Rémálmából felriadva ébred,
szobája sötét és levegőtlen,
izomfájdalma kinzó gyötrelme,
agya tompa,vizenyős a szeme.
Ágya visszahúzza,nehezen kel,
ismét megérkezett:Az a reggel.
Dolgozik már akaratereje,
feláll izomzatát megfeszítve.
Megfontolt mozdulatokkal lépdel
szorosan a fal érintésével.
Gyengesége nem ejti kétségbe
lábait húzva halad előre.

Megfáradva hanyatlik székébe,
arcizma ráng,reszkető a keze,
nyakát táncoltatják az idegek,
komikus látvány Ő mégsem nevet
így soha senki sem láthatja meg.
Jól tudja,hogy ajtaját átlépve,
hisz emlékszik oly sokszor átélte:
Szemtelen és cinikus emberek
botladozásain nevetnének,
ittasnak,kábultnak neveznék el,
tiszteletlenül bánnának vele.
Otthona rabja,mégis türelmes.

( Várva barátját az "egészséget":
Ki visszatérő vendég éltében,
pótolhatatlan érték reménye.)

Orcáján rózsás pír
hajnali dér csípte,
tekintette bilincs
angyalok festette
kép gyönyörűsége,
édes ajka gyógyír
melynek lehelete
tarkómon érezve
legforróbb vágyaim,
örök gondolatim.

Leborulok elé
viszonzást remélve,
csókjaim gyengéden
oly lágyan hintenek,
hogy még bízom benne
szerelmét elnyerve
vigasztalót tőle
kapom,Őt ölelve.
Nem lenne szürkeség
csak kristálytiszta ég.

Szótlanul kérlelem
maradjon meg nekem
magamban becézem
szépségét dicsérem,
hisz nálamnál jobban
ennél búsongóbban
nem szeret senki sem
szeretni képtelen.


(Irjunk a megadott szavakkal verset.
Szavak:maradjon,rózsás,hintenek,
szürkeség,legforróbb,bilincs,leborulok,
angyalok,vigasztalót,búsongóbban