Ametist blogja
Vers-vadászat
Megadott szavak: szellem, vadászni, léha, szürke, éjjel, szárnyak, tesztel, szerelem, bagoly, óda
A szellem vadászni indult
léha, szürke éjjel,
szárnyak emelték hangtalan,
és tompa kéjjel bagoly
huhogott feje fölött, a fán…
a hangját tesztelte csupán,
vagy szerelmes verset alkotott,
s hamarosan elhallgatott,
amint éjfélt ütött az óra:
egy epigramma volt,
talán egy óda…
Nem érdekes, hülyeség!
Megadott cím alapján:
A tudós képleteket
írt, dolgozott,
szüntelen gondolkodott
éjt nappallá téve, míg
rálelt a felismerésre,
és felfedezett egy
eddig sosem ismert
elemet… forradalmi
találmány…
elég! nem érdekes,
ez hülyeség!
A művész alkotott,
művén egy évig vajúdott,
mert szólni vágyott,
jobbítani e tökéletlen világot,
lelkét adta egészen,
új hangon, merészen
írt egy drámát, egy
költeményt…
kit érdekel e rémregény?
Míg reggelre váltott az este,
a festő az eget leste,
vászonra vitte az égi fényt,
hogy visszaadja a reményt
annak, ki már-már
elvesztette, akár egy
régi tündérmesét…
nem érdekes, ez hülyeség!
ZX már DD-vel jár, ki mostaz új „király”, ki az, ki
PQ-t is átverte? Nőjét
lenyúlta és még a
pénzét is beseperte…
egy rágalom-hadjárat,
mi sok embert lejárat, s
mindenütt erről hallani:
ez már igen, ez valami…
Szélmalomharc
Megadott cím alapján:
Szélmalomharc…
- a kerék forog -
a vár állja
a rohamot…
kezed míg
dárdát hajít,
sosem talál,
csak levegőt hasít.
Szemed előtt
egy cél lebeg,
azt gondolod,
elérheted…
ám van egy pont:
amikor biztosan
tudod: a lándzsát
végre eldobhatod,
s ha a szem
csalóka, rossz
képet mutat,
az értelem
lel kiutat…
Fény és árnyék
Megadott szavak: fény, hiány, együtt, bilincs, veled, világ, áll, ragyog, vár, árnyék
Fény és árnyék
jelen s a múlt,
teljesség – hiány,
ha tűz vagy én
a víz és fényedet
kioltanám, csupán
azért, hogy újra
megteremtselek,
örök bilincs, mi
összeköt, rabláncra
fűz veled…
együtt az emlékek
taván a Hold
ugyanúgy ragyog,
ott áll a vár a hegytetőn,
még most is láthatod:
valóság volt, álomvilág?
feledni nem fogod…
Furcsa
A Fórumban megadott téma alapján
Furcsa
egy magában motyogó ember,
verőfényes november,
egy szempár, mely igazat kutat,
egy lenge kiskabát a hóban
csipetnyi rossz a jóban, s
egy vonat, mely visszafelé halad…
Megszokott
aki mindig tudja a választ,
aki csak ész-érveket támaszt,
kételkedni csak ritkán szokott,
kinek célszerűség az elve,
kéket a zölddel sohasem keverne,
útja csak egy van: a kitaposott…
Nincsen kérdés, csak válasz:
rajtad áll: válassz!