Ametist blogja

Ametist•  2018. november 23. 15:12

Viszlát holnap!

Megadott cím alapján:

Viszlát holnap!

Mit jelent e mondat?
Bízom benned, várlak!
Csupán egy közhely,
szürke átlag…
„Nem látja, hogy zavar?
Jöjjön holnap!”
Rád néznek még,
de máshoz szólnak.
A remény hangja
csendül  meg benne:
egy utazás a végtelenbe
átívelő híd Idő és Tér
felett,  szárnyak,
miket repít a képzelet:
„Találkozunk majd,
viszlát holnap!” -
Már nem emlékszel,
mikor is mondtad…


Ametist•  2018. október 9. 10:24

Ismétlődések

A Fórumban megadott cím alapján

évszakok, napok
jönnek-mennek,
vándormadárként
útra kelnek -
egy év, egy perc,
talán egy óra:
belegázolsz
a nagy folyóba,
újra és újra
megteszed,
bár ugyanúgy
már nem lehet…
küzdesz, elbuksz,
de akarod,
feladnád,
mégis folytatod,
föl-le, föl-le…
a hinta leng,
egy percre állj
meg, és a csend
megtölti hangokkal
Világod, hogy
milyen szép is,
újra látod, oly
tiszta lappal, mint
a kezdet, pedig
már majdnem
elfeledted…


Ametist•  2018. október 8. 16:18

Tél-elő

Megadott szavak: szorgalmas, magyar, mese, angyal, kék, színpad, gazdag, arany, október, károgás

Tél-elő


Tél-elő, tél-elő,
kék angyal, jöjj elő,
októberi árnyak
új mesére várnak,
színben gazdag levelek
díszítik a kerteket,
szorgalmas kis méhek,
keresik a mézet…
Lánc-lánc aranylánc,
kezdődik a tündér-tánc,
magyar tájak,
erdők-rétek, tarka mezők:
- színpad-képek -
szürke varjú, károgásod
ne zavarja most a
táncot, lánc-lánc
aranylánc, őszi búcsú:
tündér-tánc…

Ametist•  2018. szeptember 27. 16:19

Őszi merengő

Megadott szavak: gyertyák, nyugalom, szél, napsütés, narancs, hullámzó, lábak, zörren, színes, újságpapír


 

Lassan ellobbannak a gyertyák,
isteni béke, nyugalom
árad a kelő napsütésben,
zörren az ősz az avaron…
Hullámzó rétek, nevetésed
visszhangját sodorja
a szél, szaladó lábak,
csengő ének, fülemben
most is itt zenél…
Színes újságpapír a táj most,
narancs-szín fák alatt,
s nem tudom, mi az,
amit érzek: élet, sors
vagy csak hangulat?


Ametist•  2018. szeptember 22. 09:17

Nyári búcsúzó

Megadott szavak: fáj, hajnali, csütörtök, napsütötte, fák, mondat,megfelelő, söpörni, remény, tűz 


Csütörtök még a remény
napja volt, de már suttogtak
a fák… várták a hajnal viharát,
mely a nyár tüzét lassan
kioltja, a napsütötte táj
borongós őszre vár…
Hol a megfelelő mondat,
mely segít elsöpörni a kétség
árnyait, beburkol, mint jó
 meleg kabát, elcsitítja
 a fájdalom szavát?

Egy régi gyermekdalból
felhangzik az ének:
„Szeresd az évszakokat,
ők is szeretnek téged!”