Szfinx

Ametist•  2009. július 21. 08:56

... homok, kő, sivatag ...
elhagyott Oázis a képen
- egy Szfinx arcát nézem -
milyen fenséges, mily nyugodt
mit tudhat, amit én nem tudok?
évezredek bölcsessége
ott ragyog homlokára vésve
s a redők között a Lélek
nyugalma, önmaga feletti
hatalma és ereje
- lenyűgöz tekintete -
pillám se rezdül, csak állok
megbűvölten nézem
- rohanó felhők az Égen -
lenyugvó Nap, szálló
homokszemek
 s könyörtelen kezével az Idő
... lassan mindent betemet ...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametist2009. július 21. 17:30

Köszönöm neked is , dreaming58 :))

dreaming582009. július 21. 17:27

Nagyon jól megfogtad :)))
...engem is megfogott!

Ametist2009. július 21. 17:22

Kedves Emi, okvetlenül fölteszem, csak most egy másik versem vár elbírálásra. Nagyon örültem neked :)

Ametist2009. július 21. 17:21

Neked is köszönöm, hogy olvastad - AmorousGirl :)

Ametist2009. július 21. 17:20

Köszönöm, hogy olvastad, Fecske22 - engem a Szfinx tekintete fogott meg: próbálom ellesni tőle a nyugalmat, talán egyszer sikerül, üdv. :)

def.67-892009. július 21. 16:43

Köszönöm Ildikó! Kincset találtam itt nálad, ha felteszed az oldalra, szívet török!

AmorousGirl2009. július 21. 13:56

Nekem is tetszik, valami megfogott benne! :D

fecske222009. július 21. 11:13

Tetszik a versed! Van benne valami...ami nagyon megfogott. :)