Shakespeare tiszteletére

Ametist•  2008. november 21. 18:04

Shakespeare

...és lángot vet a szürke pergamen,        

míg Shakespeare keze vezeti a  tollat,   

minden szavában ott izzik a holnap,   

időtlen szépség - múlt, jelen,  jövő, 

mely csupán érzésekben mérhető...  

pecsétviasz-szagú padlásszobába,  

egy törékeny test börtönébe zárva, 

tisztán világít zseni-szellemed, 

az irigyelt és sokszor megvetett   

komédiás és költő vagy "csak" ember, 

kinek fájdalma mélyebb, mint a tenger,       

s a szenvedély, az elfojtott igazság,  

imára kulcsolt kéz és dőre vakság, 

szilaj, száguldó, megvadult lovak  

módjára vágtat érzés, gondolat, mint 

szélvihar, mely bús partokra téved 

és  zátonyokkal teljes, mint az Élet,   

magányos szikla... nyájas, zöld sziget,  

s egy andalító, könnyes-bús szonett!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

narnia2009. szeptember 23. 00:55

jöttem újraolvasni ....

Ametist2009. február 23. 14:52

Ez nagy dicséret - szerintem is fontos, hogy valakinek saját stílusa legyen, köszönöm, ha verseimből ráismersz az enyémre.

ambrus.magdolna2009. február 18. 10:36

''s egy andalító,könnyes-bús szonett''!!!!
Szeretem ez már a mai művészetet mélyen tükröző ,egyedi stílúsodról meglelem verseid,már
két sorból felismerem és ez örömmel tölt el,mert
itt a Poeton közöttetek csiszolódtak gondolataim:
Kedvencem lett.Köszi.Szeretettel és kemény kézfogással Gratulálok NEKED.Magdolna

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom