Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Shakespeare tiszteletére
Ametist• 2008. november 21. 18:04
Shakespeare
...és lángot vet a szürke pergamen,
míg Shakespeare keze vezeti a tollat,
minden szavában ott izzik a holnap,
időtlen szépség - múlt, jelen, jövő,
mely csupán érzésekben mérhető...
pecsétviasz-szagú padlásszobába,
egy törékeny test börtönébe zárva,
tisztán világít zseni-szellemed,
az irigyelt és sokszor megvetett
komédiás és költő vagy "csak" ember,
kinek fájdalma mélyebb, mint a tenger,
s a szenvedély, az elfojtott igazság,
imára kulcsolt kéz és dőre vakság,
szilaj, száguldó, megvadult lovak
módjára vágtat érzés, gondolat, mint
szélvihar, mely bús partokra téved
és zátonyokkal teljes, mint az Élet,
magányos szikla... nyájas, zöld sziget,
s egy andalító, könnyes-bús szonett!
narnia2009. szeptember 23. 00:55
jöttem újraolvasni ....
Ametist2009. február 23. 14:52
Ez nagy dicséret - szerintem is fontos, hogy valakinek saját stílusa legyen, köszönöm, ha verseimből ráismersz az enyémre.
ambrus.magdolna2009. február 18. 10:36
''s egy andalító,könnyes-bús szonett''!!!!
Szeretem ez már a mai művészetet mélyen tükröző ,egyedi stílúsodról meglelem verseid,már
két sorból felismerem és ez örömmel tölt el,mert
itt a Poeton közöttetek csiszolódtak gondolataim:
Kedvencem lett.Köszi.Szeretettel és kemény kézfogással Gratulálok NEKED.Magdolna