Ametist blogja

 http://www.youtube.com/watch?v=6PDmZnG8KsM 

Életünk véget nem érő utazás - sok-sok

megálló, néhány állomás, párhuzamosan

futó sínek, egymásnak  integető kezek,

s egy kérdés, ami felvillan  szemedben:

találkozunk mi még a Végtelenben, s meddig

fut egymás mellett utunk, élünk a percnek

vagy csak álmodunk?

Van-e kezdet és lesz-e folytatás, s milyen

lesz majd a végső búcsúzás, szívedben meddig

őrizgeted egyre halványuló emlékemet, s

nélkülem is teljesnek látod, ezer-színűnek a

Világot, vagy átkozod az üres holnapot, míg

éjszakánként nevem suttogod?

S ha egyszer lassan elkopik az Élet, a csillagok

közt megtalállak téged, s az utazásnak ott vége

szakad, vagy újra álmodjuk az álmokat,

s kioltja egymást izzó lángolásunk, ha egyszer

végre egymásra találunk?

http://www.youtube.com/watch?v=ZWaUWBiRjlY

Lelkem szabad madár,

kérlek,ne törd le szárnyam,

hadd legyek boldog lebegésben

és zuhanásban...

Pereg a film, oly gyorsan szaladnak

a képek, repülés nélkül mit érnek

percek, napok, órák és évek...

http://www.youtube.com/watch?v=irp8CNj9qBI 

Bohémek vagyunk, csintalan koboldok,

mulattató, síró-nevető bohócok...

szívünk oltárán áldozunk, s kicsit

minden nap meghalunk, akkor is

boldogok vagyunk, ha szenvedünk,

szerelmet érzünk, mégis könnyezünk,

elindulunk, de nem tudjuk hova,

vagyunk a végtelenség vándora,

nyugtalan éjek árnyéka kísért, s

fájdalmunkat nem adnánk semmiért,

bolyong a lelkünk, nincsen otthona,

életünk - egy bohém rapszódia...

http://www.youtube.com/watch?v=OgK_keIJq-4

Ki akar élni, ha nem vagy velem?

Ki akar élni, ha meghalt a szerelem?

Ki akar élni, ha nem vagy enyém? 

Ki akar élni, ha nincs több remény?

Ki akar könnyet, ki akar esküket?

Ki akar összetört, magányos szíveket?

Ki akar álmot, ki akar ébredést?

Ki akar holnapot, ki akar feledést?

Ki akar választ, ha nem jön levél?

Ki akar csókot, s az élet mit ér?

Ki akar élni, ha nem vagy velem?

Ki akar örökké élni - kedvesem?

 http://www.youtube.com/watch?v=Bpbuqh12oj4

Hófehér vitorlák, tenger, sirály...

az édes dallam átölel, madár

hátára ül puhán, s csak száll-száll

az égen vakító kéken...

Repíti lelkem magasra fel,

körülzsong, énekel, aranyló

csillogó varázs,

véget nem érő utazás,

és zenél-zenél, felhők fölött,

hárfa hangján a szél...