Ametist blogja
VersFény és árnyék
Megadott szavak: fény, hiány, együtt, bilincs, veled, világ, áll, ragyog, vár, árnyék
Fény és árnyék
jelen s a múlt,
teljesség – hiány,
ha tűz vagy én
a víz és fényedet
kioltanám, csupán
azért, hogy újra
megteremtselek,
örök bilincs, mi
összeköt, rabláncra
fűz veled…
együtt az emlékek
taván a Hold
ugyanúgy ragyog,
ott áll a vár a hegytetőn,
még most is láthatod:
valóság volt, álomvilág?
feledni nem fogod…
Sikeres költő
Megadott cím alapján:
A két fogalom talán kizárja egymást,
megírsz egyet-mást, de ha szemed előtt
csak a siker lebeg, írhatsz jót, rosszat,
közhelyeket, döngetheted ököllel a falat,
az igazi siker elmarad…
Mert mi a siker? Népszerűség, átok?
Kifordíthatod sarkából a világot,
a Föld ugyanúgy forog tovább, s
nem tudod, mi az odaát, de ha lelked
egy pici magját elvetetted, kihajt az ág,
és beszél helyetted: fában, fűben,
virágban élsz tovább, s veled gazdagabb
lesz a világ: egy sóhaj, szín,
talán csak árnyalat, kódolt jel, mi
megmarad, elásott kincs, tán megtalálja
más, és kezdődhet az időutazás…
Fagyos őszi éj
Megadott szavak: tündököl, hűs, csoda, fény, sötét, dér, vágy, fagy, éj, ősz
Fagyos őszi éj- felvillan az emlék -csoda volt nemrég, s a régi vágy, fénybe vonjaaz emlékek sötét falát, hűs szellő módján libben csendesen, dér-csípteágon lassanelpihen, mintapró lámpás,tündököl az éjben,fel-felvillana tűnő messzeségben…
Udvari bolond
Megadott cím alapján: Udvari bolond
Régen a király kegyeit kereste,néha kigúnyolta, de estemulattatta és dicsérte, hakellett, ágyához kísérte,s ha álmatlanság gyötörtehőstetteiről dalolt, eljövendőnagy csatákról szónokolt...
A ma bohóca más eset,öltönyt visel csörgősipka helyett, s míg nagy gonddalfelöltözött, azon agyalt, miképpdicsőítse a főnököt ma délutánaz értekezleten - elméjesohasem pihen - mertha azt tenné, megelőzi más,ilyen a modern kori versenyfutás…
Valóság
Megadott szavakból: kinyílik, fázós, hontalan, bájol, ferde, pucér, vad, feketedik, zuhan, rések
Valóság
Ecseted fénybe
mártod, elbájoló
világod megfested
napra-nap, míg
rád köszönt
az éjjel, álmokkal,
szenvedéllyel,
nincs nálad
boldogabb…
A pucér valóság
váratlan zuhan rád,
kinyílik fázós ajtaja,
s ha meglátod
valódi arcát, előtted
áll a hontalan
igazság, s örökre
oda a csoda…
Rohanó felhők
feketednek,
vad repülésbe
mennek ferde
réseken át, míg
elszánt daccal
keresed, s ha
kitartó vagy,
megleled az
igazi Csodát!