Ametist blogja

Humor
Ametist•  2009. március 17. 17:32

"Mezei szépségszalon"

Ha némi szépségkúrát kérnek,
a mezei hölgyek hová térnek?
Várja őket egy híres szalon, a
neve: "Mezei Nyugalom".

Egy hőscincér az üzlet vezetője,
noteszba jegyzi, olyan sok a nője.
Vetélkednek érte a rovar-hölgyek,
teltház van mindig, olyan sokan jönnek.

Itt hozzáértő szakemberek várják,
ha van rá pénze, át is alakítják.
A kövér pókból is lehet botsáska,
ott ül a légy is, kezelésre várva.

Hernyó a selymes szőr-pakolást kéri,
s a lepke szárnyát sóvárogva nézi:
Most színezik be kékre és pirosra,
mert régi színét az eső lemosta.

A darázs fűzőt kap a derekára,
hogy beleférjen a báli ruhába...
Galacsinhajtót beillatosítják,
dongónál meg a fazont igazítják.

Szilikon-fullánk most az új divat,
így töltik fel a rovar lányokat.
Piercing kerül a hangya köldökébe,
s szoláriumba jár a mező népe.

Aki szeretné, még tetkót is kaphat,
s boldogan áldoz minden új divatnak:
Nem baj, ha fáj, ha megkínozzák érte,
fő, hogy a szomszéd irigykedve nézze.

Az uszodában vízibogár-torna,
csíbor mesternek akad elég dolga.
Izzasztókádban ül a lótetű,
utána nem lesz oly nagyméretű.

Reméli, hogy majd összeaszalódik,
és aztán karcsú termetével hódít.
Edzőterembe jár a szúnyog lánya,
azt mondja, ettől izmos lesz a lába.

Szöcske az aerobikra esküszik, és
naponta csak kétszer étkezik...
És amitől majd felfrissül a lélek,
kezelés után meditálni térnek.

A társaságot pszichológus várja:
"Miként lazítsunk?" - erről prédikál ma,
Ám amikor a számla érkezik,
plafonig ugrik tőle mindegyik.

A gazdagabbak átnyújtják a csekket,
a szegényebbek készpénzzel fizetnek,
A híresek még kedvezményt is kapnak,
ha elszegődnek ingyen reklám-arcnak.

S habár a számla végösszege borsos,
a megjelenés mégis nagyon fontos.
Ki társasági rovar akar lenni,
annak bizony itt illik megjelenni...

Tudják ezt jól a mezőn lakó hölgyek,
nyüzsög a környék, olyan sokan jönnek,
Pödri a bajszát cincérünk viasszal,
s a Bermudákra utazik tavasszal.

 

Ametist•  2009. március 7. 10:37

Kultúra

(Avagy - "Ó, azok a csodás szappanoperák!) 

Színházi előadás végén, szűnni nem akaró vastaps után, tömött sorokban nyomakodunk a csarnokban lévő ruhatár felé. Eufórikus hangulat uralkodik a teremben, mindenki szemében ugyanaz a csillogás tükröződik - hiába, ma ritka jó jó előadást láttunk!
Kilépve a széksorok közül, az előttem lépkedő elegáns, estélyi ruhás hölgy hirtelen a táskájához kap, kiveszi legújabb típusú, csillogó mobiltelefonját, és vadul nyomkodni kezdi rajta a gombokat. Nocsak! Talán úgy felajzotta a nagyszerű este, hogy rögtön meg akarja osztani az élményt valakivel, addig sem bírja ki, míg elhagyjuk a színház épületét? Hallom pedig a következő szavakat, melyeket a nő izgalomtól fűtött hangon mond bele a telefonba:
- Te vagy az szívem? Nem felejtetted el fölvenni a sorozatomat??? Akkor jó! Mit mondasz... hogy Rodrigo mégsem fojtotta meg Isabellát?
Megkönnyebbült sóhaj:
- Hál' Istennek!

Vikivel tegnap elmentünk Öcsiért az óvodába. Az öltözőben fürge mozgású nagymama öltöztette mellettünk az unokáját, s közben türelmetlenül szólt rá a gyerekre:
- Nem megmondtam, hogy tartsd rendesen a lábadat, Pistike? Ha nem igyekszünk, akkor hiába indultam el érted mindjárt a "Rosaura" végén, nem fogunk hazaérni a "Kitty, a bamba lány"-ra.

(Részletek az "Egy tini lány naplója" c. könyvemből)