Ametist blogja

Szerettel ajánlom ezt a verset Mahónia kislányának, Boginak... 

Pirinkó Iringó
- ici-pici tündér -
tarka szárnyú, szép hajú
ugyan honnan jöttél?

Fényes Hold, csillagok
hoztak ezüst-szálat
abból szőtték-fonták
csillogó ruhádat...

Kezedben fénysugár
bűvös varázs-pálca
akire az rámutat:
teljesül az álma...

Pirinkó iringó, én
csak egyet kérek:
Meseország kapuját nyisd
meg nekem, kérlek...

Csak egyetlen napra
csak egy éjszakára
táruljon föl nékem a
Csodák Világa...

Ahol a kis törpék
vígan ugrándoznak
tündérek a rétről
harmatcseppet hoznak...

Aranyhalak úsznak
színezüst folyóba', s
megérted, hogy mit mond
Ravaszdi, a róka...

Hol az Üveghegynek
fényes csúcsa látszik
és a Csodák Rétje
smaragd-színben játszik...

Magas torony őrzi az
alvó királylányt, s
a királyfi mindig legyőzi
a sárkányt...

Hol az "Élet fája"
soha ki nem szárad, és
az éhes vándor megleli
a házat...

Ahol mindig béke, boldogság
- a vendég -
ebbe az országba
szívesen elmennék...

... megpróbáltam lerajzolni a szelet - mert szelet rajzolni - azt is lehet: hajlongó ágak, hullámzó rétek, szálló virágok - fehérek, kékek - szél hegedűje zizzen a nádon, bársonyos égen lépdel az álom...

A szél dala

Vajon miről mesél a Szél,
ha zúgó ágak közt zenél?

Jött a havas hegyek közül,
hol az oromra csillag ül...

Süvítve gördült lefele, s
hógörgeteg zúdult vele...

A hegy lábánál csendesen,
alvó kövek közt megpihent...

S újult erővel szállt - repült,
útjába kis folyó került...

 Vetett habos hullámokat,
aztán a part felé szaladt...

Ott várt reá a zöld mező:
harangvirág, csilingelő... 

S ahol a mező véget ért,
pitypang bugáját szórta szét...

Felhőt sodort a Nap elé,
bebújt a sűrű fák közé...

Fészkén gubbasztó kismadár,
már csak a Szél dalára vár...

Aztán elalszik, megpihen,
aludjál te is, gyermekem...

Kátrányos farönkre huppanó apró
Manó...  lakása tölgyfa odva, cégére
 gomba, s mert elfogyott a  pénze
sapkáját zálogba csapta... haragja egyre
nő dagad, csak üldögél  zöld lombok
alatt - csodára várva, s szállongó
levelek hullanak borzas hajára 
siránkozik, így kesereg: "Amit eddig
kerestem, abból egy fillért sem tettem
félre - vajon ma mit egyek ebédre?"
pillantása a cégérre hull, fölugrik
vidáman dalol: "Amíg akad az erdőben
egy szem gomba, addig a Manónak
nincsen gondja, addig itt én vagyok
az Úr!"

Éva által megadott szavakból: gyerekvers  (szállong, csoda, huppan, zálog, cégér, kátrányos, zöld, keres, dagad - remélem, nem hagytam ki semmit!)

Üveggolyó

Üveggolyó - üvegtálon
tarka színeit csodálom:
zöldes, mint az erdők lombja
kék, akár a sűrű tinta
türkiz, ahol összeolvad
arany, mit a ragyogó Nap
belsejében vörös láng van, akárcsak
a szivárványban...

Játék a nevekkel

Legszebb név a Dalma, róla szól a dal ma
andalító, mély zene
dús virágok kelleme, hangok birodalma
Dalma... Dalma.. Dalma...

Csilingel a Csenge, mintha csengő lenne
játszi csermely, kis patak
csillagfényes ég alatt, halkan szól a csendbe
Csenge... Csenge... Csenge...

Árvácskának szirma, bársony-kék a Lilla
sűrű tinta, mély-lila
erdőn érő áfonya, fecske farka - villa
Lilla... Lilla... Lilla...

Illatos a Jázmin, fénylik benne száz szín
szirma mégis hófehér
hűs, akár az esti szél, tavasz éjszakáin
Jázmin... Jázmin... Jázmin...

Lassan lengő hinta, benne ül a Linda
égen úszó fellegek, fűben
játszó gyermekek - hinta meg palinta
LInda... Linda... Linda...

 Alszik az erdő

Hogyha jő az este
kihúnynak a fények, az erdő lakói
is nyugovóra térnek...

Barlangjába bújik
Brummogó a medve, egész nap csak
járkált, aludni van kedve...

Üregben a nyulak
összebújnak szépen, alszanak az
őzek, bokrok hűvösében...

Odújában mókus
fészkében madárka, csöndes már
az erdő, elhalkult a lárma...

Hold ezüst sarlója
utat vág az égen, távoli harangszó
hallatszik az éjben...

Tó vizén a szellő
végigsimít halkan: aludj-aludj, álmodj
dúdolja a dallam..