Ametist blogja

http://www.youtube.com/watch?v=-rvu_7c5T0M

Adj békét, Uram  (István a Király) 

Béke - törékeny, hófehér galamb,

mennyi a gonoszság ott alant, szárnyaidat

hányszor tépázták durva kezek, te mégis repülsz,

meghódítod a  kék eget, megfogni nem tudunk,

csak sóvárgunk  utánad, hullajtsd ránk fehér tolladat,

múljék a bánat, Istenem, kérünk, segíts meg minket...

bocsásd meg nékünk vétkeinket, hisz mind gyarló

emberek vagyunk, szemünk könnyes, lehullik két

karunk, és nem hiszünk már benned, sem magunkban,

Istenem, ne hagyj el minket a gondban, terjeszd fölénk

áldó kezed, Istenünk, adj nékünk új hitet...

Ha utca kövein, a mocsokban hever,
az igazság zászlaját akkor is vinni kell...

Hálátlan szerep? Sokszor nehéz teher?
az igazság zászlaját mégiscsak vinni kell...

Ha lehullott a kéz, mely tartotta, figyelj!
az igazság zászlaját helyette vinni kell...

Mert mindig van, ki érti, és van, ki rád figyel,
az igazság zászlaját néked is vinni kell...

Költő vagy - ez a sorsdod - ne alkudj senkivel,
mert az igazság zászlaját néked vinni kell...

Ne félj! A hit, erő veled van, nem hagy el,
az igazság zászlaját még ma is vinni kell...

Anton Wildgans verse:  (ford. Szilas Ildikó - Ametist)

Hogy mit jelent egy ünnepnap neked?
olyan nap ez, mi egyedül tied...
nem ébreszt lárma, csattogó zajok,
félálomban a csendet hallgatod,
hívnak az erdők, rétek és hegyek,
madár dalával töltik meg szíved,
olyan nyugodt és ünnepi a lelked,
mint amikor az Isten megteremtett...
És este majd, ha otthonodba térsz,
a sötétben sem talál rád a félsz,
nem gyújtasz lámpát, behunyod szemed,
s átéled újra, mi történt veled:
érzed a földnek nedves illatát,
míg hallgatod a csalogány dalát,
hallod a lányt, ki csengőn kacagott,
és elmenőben egy rózsát adott...

Anton Wildgans verse  (ford:  Szilas Ildikó - Ametist)

Ó, Istnem, hatalmas és erős -
fogjad kezem, s én boldogan követlek,
szegény bolond, ki nem volt soha hős,
csak egy vagyok, kit két kezed teremtett.

Álmodtam én egy szebb és jobb világot,
éreztem vágyat, néma küldetést,
csodára vártam, s megcsaltak az álmok,
és nem találtam mást, csak szenvedést.

Mindaz, mit tettem, hasztalan volt mégis,
számomra semmi üdvöt nem hozott,
a céltalan bolyongók közt járok én is,
hogy elviseljem azt, mit nem tudok...

Tán jobb lett volna egyszerűen élni,
nyugodtan tűrni minden szenvedést,
ha elfáradtam nyugovóra térni,
és megköszönni minden ébredést.

Lehetnék boldog, akár ő, a másik,
ki teszi dolgát, nem töpreng sokat -
elégedett vagy csupán annak látszik,
és lelke mélyén soha nem kutat.

Vállamra súlyos gondok nehezülnek,
cipelnem kell a mások terheit,
szegény bolond, kit mindig lekerülnek,
bár hősiesen vívja harcait!

Varga Miklós:  Európa 

 http://www.youtube.com/watch?v=BeSCX85w4P0

Föld... végtelen Univerzum, s az Idő gyermeke,
nekünk egyetlen Világunk, valósággá vált mese,
bár sok baj érte, mégis ő a tökéletesség maga -
egymásba érő tengerek, s folyók hűvös áramlata,
szelíden lejtő dombok, kopár, magas hegyek,
hullámzó lombú erdők, sötétzöld rengeteg...
csillag fényével átszőtt nagy, kék színű palást,
soha meg nem unható csoda, örök szépség, varázs,
mi otthonunk, te eleven, te lélegző Világ -

Istenem, ó adj erőt, hogy vigyázzunk reád...