Ametist blogja
EgyébHa lehetnék...
Ha lehetnék
fehér pillangó lennék...
nem tarka, pompázatos
nem fekete: gyász-szalagos
nem harsogó vörös
nem lila köntösös
csak egyszerű, fehér
- akár a hó, akár a tél -
lehulló tollpihe
mit elsodor a szél...
Hajnal előtt...
Ma elkerül az álom, ma
virrasztok, s a hajnalt várom...
nem alszom - emlékezem -
s hosszú idő után először ver
nyugodtan a szívem: nincs benne
fájdalom, sem indulat - a
sírásból, szorongásból emelt
falak most mind
leomlottak végre...
várok a fényre, s a komor
hegy mögött új, rózsás
hajnal dereng:
megtelik hangokkal a csend
sóhajt a táj...
és lelkem újra ébred
mert nem halhat meg
soha a vers, a dal,
az Élet...
Színek...
Hol vagytok színek:
életem színei?
kezem lassan mozdul,
a festéket kevergeti -
gyertek vissza: ég kékje,
felhő fehére, fű zöldje,
Nap aranyló sugara,
sötétkék, bársony
éjszaka...
pipacs vörös szirma
a zöld mezőn,
és Hold ezüstös
sarlója odafönn,
gyöngyház-fehér,
szikrázó csillagok,
színek-színek...
amit csak láthatok
kezemmel simítom
vászonra - nem kell
ecset - ó, jöjjetek
vissza, varázslatos
színek...
Zuhanás...
szárnyát kitárva magasba száll
repül egy köröz az égen
madár boldogan
csodás
égi utazás
...
hirtelen
lövés
dördül
minden
elsötétül
aztán a
z
u
h
a
n
á
s
A kölyök
Rímbe szedett sztori...
A vonaton ülök, tűz a Nap - újságot
nézegetek, mellettem egy
másik nő - orrán napszemüveg...
a szemközti ülésen kis kölyök -
úgy ötéves forma, szemében
aranyló pöttyök fénylenek - és felváltva
integet: egyszer neki, egyszer nekem
majd megszólal: "Hello, lányok, szépek
vagytok, tetszetek nekem!"
Papája irul-pirul, az utazó-közönség
nevet. "Jó ég, mi lesz, ha egyszer felnő
ez a gyerek!!!"