Ametist blogja

Egyéb
Ametist•  2009. október 24. 08:32

Fagyott madár...

Csöpp teste meleg volt
egy perce még, szinte
hallom lélegzetét...
most apró, kékes toll-csomó
dermedt - hideg, akár a hó
dobálják, tépik vad szelek
cibálja fergeteg, vasszürke
ég hullajt rá hópihét...
tegnap dalolt még, mára
megfagyott - ott fönn repül
elvitték angyalok...
földi, halandó szemnek
láthatatlan: lelke
szárnyal, ám teste
- mozdulatlan -
de az a dal még most is
itt zenél bennem, csak
hallgatom, s a jég
olvadni kezd szívemben...

Ametist•  2009. október 15. 18:40

Gyermek-sorsok...

- Énekelj nekeeem!
- Mit szeretnél hallani?
- Mindegy... valami szépet... jó? - Roni hozzám törleszkedik, érzem, hogy vibrál benne a feszültség.
- Valami baj van? - kérdezem. - Nincs, de énekelj! - hangja már követelő... Csak négyen vagyunk a szobában, a másik három gyerek társasozik. Énekelek Roninak, szinte suttogva - lassan megnyugszik, hallom a lélegzetvételén. Mikor befejezem, csöndesen megszólal:
- Ma itt volt apa...
- Hol?
- Kint... a kerítésnél... ott állt, és engem figyelt...
- Nem is mondtad!
- Ő kért, hogy ne szóljak - így - és ujját ajkára teszi.
- Miért nem jött be hozzánk?
- Csak otthon látogathat meg, ha anya megengedi... de sohasem engedi.
- ???
- Ha értem jön szombaton, azt kell mondanom, hogy beteg vagyok...
Nem tudom, hogy erre mit mondjak - elhatározom, hogy beszélni fogok az anyukájával... tapintatosan... hisz másképp nem is lehet... de muszáj - érzem, hogy Roni tőlem várja a megoldást. Valamit tennem kell... de mit is tehetnék, hiszen a szülő dönt a gyereke sorsáról, én csak kérhetek, javasolhatok, ha egyáltalán meghallgatnak... Nem üthetem bele az orromat családi ügyekbe. Roni viszont bízik bennem, látom a szemén. Közben négyet üt az óra, megérkezik az anyukája. Roni fölpattan, odaszalad a békésen játszó gyerekekhez, és egyetlen mozdulattal fölborítja a bábokat, falhoz csapja a dobozt, és visítva kiabál. Hogy miket, azt inkább le sem írom. Megint eltelik negyed óra, mire nagy nehezen megnyugtatom. Az anyját a közelébe sem engedi... Mikor elmúlik a roham, akkor látom, hogy véresre harapta ajkát, és az én kezemen is látszik egy-két karmolás...
Másnap, amikor belépek a szobába, Roni a sarokban áll.
- Mi történt? - kérdezem a kolléganőmet.
- Nem tudom... Roni már egy órája itt áll, és nem hajlandó kijönni a sarokból.
Odamegyek hozzá, leguggolok mellé.
- Mit csinálsz itt, Roni?
Felém fordítja arcát, és ezt súgja a fülembe:
- Megbüntetem magam, amiért tegnap bántottalak...

Ametist•  2009. október 5. 16:02

Tévedni állati dolog...

Variációk egy témára

Hal-ál

Tengerfenéken úsznak a halak -
egy kis, kíváncsi hal most lemarad
meglát a mélyben egy korhadt
faágat, s egy gyökeret, mi épp jó
lenne háznak...
közelebb úszik hát, s amint
elérte, megmozdul a faág, s csapkodni
kezd a vége: most látja, hogy
egy polipnak a karja, s e fölfedezés
szörnyen felkavarja...
már menekülne, ámde itt a Végzet -
vele a polip egy csapásra
végzett - rögtön az első vizsgán
megbukott, merthogy tévedni:
állati doldog...

 

Bolha-filozófia

"Az élet csupán jószerencse dolga!" -
bölcselkedett barátunk: a bolha
ezt követően ugrott egy nagyot, s a
kutya éppen akkor ásított:
észre sem vette, lenyelte a bolhát
még azt se tudta mondani, hogy:
"Viszlát!"

 

 Csiga-sors

A közepén egy kocsiútnak tizenegy csiga
araszolgat - mind azt hiszi, a túloldalra ér, s
eléri célját, de jön a szekér -
tizenegyből tíz csiga kiterül, és átjutni
csak egynek sikerül...
miért indultak el, már egyremegy, de
mind azt hitte, ő lesz az az egy...



Közmondás

"Tanulj tinó, és ökör lesz belőled!"
nem döfnek majd le, mint szegény bikát
cserébe vedd a nyakadba a jármot, és
szorgalmasan húzzad az igát...

 

 

 

Ametist•  2009. szeptember 27. 08:50

Fönt és lent...

Fönt a magasban legel egy zsiráf - már leette a zöld lombok javát,
a világ szép, ha nem üres a bendő, és zsenge levél akad elegendő,
ott magasan a levegő is tisztább, észre se venni más állatok piszkát.

Ám lenn, a porban, kopár udvaron, egy barna öszvér bánatos nagyon
ő keresgélhet, semmit nem talál, üres a jászol, hogyha arra jár -
csak azt lesi, hogy mikor vetnek koncot, s korgó gyomorral húzza a koloncot.

Az állatlertben soha nincs vita, nem tudják, mi a demokrácia -
eszükbe sem jut, hogy lehetne másképp, számukra mindig ugyanaz a játék:
fönt van a bőség, alul meg a semmi, kinek nem tetszik, át is lehet menni!

Akad még hely a tigris ketrecében, vagy odaát a farkasok vermében,
a gondjai is megoldódnak rögtön, és nem lesz nála boldogabb a Földön,
nem gyötri többé éhség, koplalás - ő maga lesz a feltálalt fogás.

Ezért hát jobb, ha becsukja a száját, mielőtt hollók csipkednék a máját:
ez az ő sorsa, törődjön bele, mert hogyha nem, hát elbánnak vele -
az Állatkerti Főfelügyelet - és nem csinálnak belőle ügyet!

Van még a kertben öszvér épp elég, ki nem lázad fel soha semmiért,
mert szófogadó, engedelmes fajta, és fejét soha nem veri a falba,
így megtűrik az Állatkertben őt, de elzavarnak minden vakmerőt.

S ki jobb napokat eddig sosem látott, nagy áhítattal nézi a zsiráfot,
alázatosan hajbókol előtte, és fölszedi, mit lehullajt a földre:
ez itt a rend, a régi jó szokás, itt ismeretlen szó a lázadás.

Béke, szerénység, nyugalom - a fő, a gond, az éhség - elviselhető,
a zsiráf meg csak zabálja a lombot, a más bajából nem csinálna gondot,
s ha egyszer elfogy minden zöld levél, akkor majd mások zsírján éldegél.

Ametist•  2009. szeptember 17. 06:56

Párás tükör...

Párás tükör, szomorú arc 
- megtört, fáradt tekintet -
keskeny csíkok, bánat-folyók
szabdalják az üveglapot, lecsorgó
... gyémánt-könnyek ...
laza ujjakkal vázolok, lerajzolom
a bánatot... de miért mindig csak azt?
mi ad feloldozást, vigaszt?

 Fordulj tükör, és változik az ábra!

Az arcnak már fölfelé ível a szája
és mosolyog, nevet - könnyek
helyett hullámzó vonalak: szelíd patak
s én dúdolok egy dalt, mit csaknem
elfeldtem, de most itt muzsikál fülemben:
"Zöld ág, zöld levelecske..." 
sok-sok szállongó  lepke
csillogó gyermek-szemek, és
... színek, színek, színek...
maga az Élet - üde, hajnali fények:
szivárvány - holnapok
a párás tükör lassan megtelik
... rajzolok ...