Ametist blogja

Éjszaka - csend mindenütt -
az óra halkan üt, tovább ketyeg...
- lustán számolja  a perceket -
harangszó hallik, elcsitul
a lét sötét homályba hull...
bársony-virágok szenderegnek
lágy szirmait a képzeletnek
magára zárja  a tudat: úgy őrzi
mélyen, ringatja ölében, akár
az álmokat... pattan a zár, s
fájdalom-börtönéből lassan
kiszabadul, szomjazva felsóhajt 
a Lélek: fölötte kék fátyol lebeg
hunyt pilláin még könny rezeg
de holnap újra ébred...

Az éjszaka még vaksötét
bársony-puhán dereng az ég
s alig pirkad a láthatár
már megszólal egy kismadár...

Félénk kis hangja élesen
hasít a csöndbe fényesen
a csöppnyi rés utat talál, s
kigyúl az első napsugár...

Amott a sápadt Napkorong
a hegy mögött most felborong
- aranyló tányér, égi jel -
most minden madár énekel...

Új Tavaszt, új napot köszönt
az ének szárnyal odafönt
betölti szívünk dallamát:
Jó reggelt! Ébredj föl, Világ!

Zizi:

Családunk fölött kiterjesztett szárnyú
angyalka lebeg - ő vigyáz ránk -
színek tobzódnak, szemek csillognak,
a rajzon mindenki nevet...

Dodó:

Ez ÉN vagyok: itt, középen, ez a kis
tökmag a testvérem - más senkit le
nem rajzolok, úgysem férnének el
a játékaimtól - és különben is...
otthon csak ÉN számítok...

Kálmán:

Apa - hatalmas és erős - összevont
szemöldök, fekete színek...
anya - halvány, arca sápadt - a lap
túloldalán egészen piciben kuporog
két riadt gyerek...

Emese:

Kirándulunk: anyu, apu, nővérem,
öcsém, meg a kutyám, a hegyekben
jártunk, vasárnap délután... ezek itt
nagyiék és a rokonok - ma jó sokat
rajzolok - ez Gazsi bácsi, aki mindig
nevet... nem férünk el a rajzon, még
egy lapot kérhetek?

Roni:

- Roni, rajzolj már!
- Nem akarok!
- Miért?
- Csak... nem tudok...
- Próbáld meg, kérlek!
- Jó... lerajzollak téged.
- Ez családrajz - rajzold az anyukád!
- Őt soha... különben is, hogy rajzoljak le két apukát?
- Kettőt? 
- A régit meg az újat... az igazi apám és a nagyszüleim rosszak,
  - anya mondta - szája lefelé görbül, ajka remeg...

  "Istenem add, hogy egyszer boldog legyen ez a gyerek!"

Mikulás...

"Ennek a Mikulásnak pont olyan a cipője, mint a te apukádnak!"

"Miért kellett a Mikulásnak betörni? Neki is elfogyott a pénze?"

"Hol van már az a Mikulás?" "Itt áll, kint az ajtó előtt... mindjárt jön, csak a leesett szakállát igazgatja!"

"Szerinted van Mikulás?" "Van hát... nem is egy!"

"Minek a Mikulás mellé krampusz?" "Hogy legyen kivel rosszalkodnia!"

"Mit kérnél a Mikulástól?" "Bármit - de virgács nem kell - azt megtarthatja magának!"

És más...

"Most azt a mesét játsszuk el, amiben a királyfi lehányta kocsisi gúnyáját!"

"Tegnap voltunk a  Nagyvárosi Főcirkuszban!"

Zizi verset mond: "... nagybajuszú pincérrel sétálgatni mentek..."  (cincér)

"Ildikó, képzeld, ha a testvérem nyolcat alszik, akkor én kapok ajándékba egy számítógépet!"

"Melyik az L betű?"  "Amelyik lóból van."

Zorka számol: "Annak a gyereknek tízből van a  foga!"

"Mi a jószívű ellentéte?"  "Rondaszívű!"

"A gonosz mostoha mindig kiszúrt Hamupipőkével."

... szállongó virágszirmokat sodor a szél ...
árvalányhajat... s a Tél fehérre festi
mindet, fagyot lehel közénk, elválaszt
minket és összeköt: szikrázó híd
Ősz és Tavasz között...
lehulló csepp, csillogó jégcsapon
rianás - befagyott tavon -
remény, ígéret, hogy a Tavasz majd
újra ébred: körforgás - évszakok
egymásba forduló napok, s
szédítő, egyre gyorsuló Idő
- káosz és rend, a Természet rendje -
folytonos utazás a Végtelenbe, s a
megfejtésre váró nagy Titok: vajon a
Teremtő mivégre alkotott minket, s
hogyan ítéli tetteinket... vagyunk
kavargó, apró porszemek
egy Üstökös - váratlan érkezett -
és tiszta fénye lángcsóvát rajzolt
az égre: Mindenség volt, a rész -
egésze, melyben mi is jelen vagyunk:
Sors - könyv, amelynek lapjain
... nyomot hagyunk ...