Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlék... (Ricordo)
Ametist• 2009. szeptember 29. 18:57
Ne bánkódj értem, ne sírj, kicsi kedves,
mert el kell válnunk akkor is, ha fáj...
az őszi táj már ködfoltoktól nedves,
és rég elmúlt a tavasz és a nyár.
Hűs esti szellő őrizze az álmod,
míg képzeletem hozzád visszajár,
a régen volt és mindig visszavágyott
csókjaink emléke rád talál.
Téli faágon hólepel, ha csillan, s
fagyos szél zörget házad ablakán,
az édes óra visszatér egy percre,
mint akkor rég, szerelmünk hajnalán.
S majd színt varázsol arcodra, ha fázol,
mint kandallóban tűzpiros parázs,
és csöppnyi lángot rajzol két szemedbe,
akár egy izzó, tűnő látomás.
Akkor se sírj, ha elkerül az álom,
hallgasd szívednek régi dallamát,
behunyt szememmel én is újra látom,
és újra élem az örök csodát.
A szerelem - az egyetlen ajándék -
szegény, kinek belőle nem jutott,
végzetes harc vagy csupán könnyű játék:
ha már csak emlék, akkor megtudod!
( Első verseim egyike )
Ametist2009. október 1. 09:10
Kedves Azuur, ez egy régi versem... néha ilyeneket is rakok föl blogba vagy főoldalra, de vannak újabbak is - örülök, hogy olvasol :)
azuur2009. szeptember 30. 22:17
Nagyon szép vers .Szerető vigasztaló sorok, de akit érint annak mégis fáj :(
Ametist2009. szeptember 29. 19:53
Köszönöm, Etka :)
Etka2009. szeptember 29. 19:49
Csodazséped ez!!
:))
Ametist2009. szeptember 29. 19:47
Ez egy régi versem, véletlenül akadtam rá - kösz, hogy olvastad Malna :)
Törölt tag2009. szeptember 29. 19:09
Törölt hozzászólás.
Ametist2009. szeptember 29. 18:59
János, örülök, hogy tetszett!
furjanos2009. szeptember 29. 18:58
Remek!!!