Az elszalasztott lehetőség

- Csak egyszer figyelnél rám, amikor hozzád beszélek! - Angi felugrott a heverőről, és kikapta John kezéből a gondosan kettéhajtott újságot. A férfi meglepetten, kissé gúnyosan fordult a lány felé. - Nocsak! Újabb jelenet? Kösz, már a tegnapi is elég volt... ezt a stílust nem szeretem, drágám!  Angi hátravetette fejét, gesztenyeszín haja most rőten csillant a lámpafényben. Még mondani készült valamit, de ránézett a férfi gúnyosra torzult arcára, és a kitörni készülő szavak elhaltak ajkán. Pattanásig feszült izmai egyszerre csak elernyedtek, s az előbbi dühöt ólmos, tanácstalan szomorúság váltotta fel. Lassan megfordult, s a tárva-nyitva álló, vaksötét ablakhoz lépett: - Nem is kell szeretned - modta végül csöndesen - még ma este elköltözöm tőled...

S a kép... az a kép, most itt függött a lány előtt, a falon. Hiába akarta elűzni gondolataiból, s elfelejteni a John-nal töltött gyötrelmes időszakot, s a rákövetkező szakítást - ez többé nem lehetséges, mert az a bizonyos jelenet, amit örökre el akart felejteni, most itt látható, közszemlére téve. Ott van saját elgyötört arca - mi az, hogy arca! - a lelke, gondolatai... bárki ízekre szedheti, elemezgetheti, akinek csak kedve van hozzá. Amit buzgón igyekezett titkolni, azt a festmény tökéletesen visszaadja. Olyan érzés ez, mintha levetkőztették volna egy rakás idegen ember előtt. "Lány az ablakban"  - hiszen John művész... nem számít, mibe kerül, nem baj, ha valakin át is kell gázolnia érte. Egy festmény kedvéért a saját lelke üdvösségét is eladná. - Nos, hogy tetszik a képem? - az ismerős hang hallatára Angi szíve összeszorult, majd hevesen kalapálni kezdett. Meg sem kellett fordulnia, pontosan tudta, ki áll mögötte. Nagy nehezen összeszedte magát, s elszántan nézett John arcába... - Tőled nem is vártam mást. Remélem, ezzel a műveddel is sikert arattál! - Elnyertem vele a fődíjat, remélem örülsz, hogy megörökítettelek a halhatatlanságnak? - s szája sarkában megjelent, a jól ismert, gunyoros mosoly. - Talán örülnék, ha nem érezném, hogy csupán eszköz voltam a nagy cél érdekében...

Ezt a novellát nemrég találtam meg az egyik fiókom mélyén, már egészen megfeledkeztem róla.