Aleksz.2 blogja
Sziréna próba ????
Ma megszólaltak a szirénák a városunkban, éles próba volt. A hideg futkosott a hátamon , valaki megszólalt a hátam mögött -ilyenkor mit kell csinálni? - most még semmit! Hangzott a válasz.
Katonaságnál volt szerencsém riadóban, de valahogy nem volt ilyen borzasztó. Tudtuk mit csinálunk, bíztunk egymásban, és titokban bíztunk, hogy nem valódi éles riadó.
De ma a kérdés után arra gondoltam, tényleg mit kell csinálni? Majd akkor bemondják, kapjál magadhoz ezt meg azt, ennyit meg annyit, vagy hagyjál ott mindent ( úgy is elveszett), már nincs rá szükséged.
Az ember küzd, gyűjti a kis vagyonát, próbál megélni egy kicsit jobban, aztán jön egy dobhártyát szaggató sziréna és vége. Biztatnak bennünket, hogy majd lefújják és visszajöhetünk, de tudjuk ez már nem lesz, vége ( lásd: Csernobil...!). Kell ez nekünk, olcsóbb lesz az áram, jobban fogunk élni. ( Csernobili lakosok is ezt mondják, vagy a japánok) Mondják nekünk: Jó a biztonság, ez csak próba,hátha... talán..de... nem lehet tudni. Akkor minek a próba, főleg az éles.
Kell ez nekünk? Nem! Nekem sovány vigasz, hogy vannak közelebb is, hogy Pakson is laknak.
Nekem nem vigasz ha a szomszéd tehene is megdöglik! Én azt akarom, hogy éljen az ő tehene is.
Nem mondom, hogy nem kell Paks! Nem mondom, hogy nem kell az olcsóbb áram!
De ha már kell, akkor csinálják úgy , hogy megtervezik jól. És pedig úgy, hogy nem lesz baj, nem kell félni, nem lesz dobhártya szaggató sziréna és nem kell félni, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítünk mindent, és majd békességben élhetünk! ( Úgyis itt vannak nekünk a politikusok!)
Ezt az írást még márciusban írtam, most közlöm.
2014. márc. 03. 20:59.
Gyerekversek
Sok féle verset ismerünk, de a legszebbek a gyerekversek.A gyerekversek gyerekeknek szólnak gyerek nyelven.
A jó verset könnyen megtanulják, szeretik mondani.
Közben javul a szó kincsük, játékosan tanulják a beszédet.
Én is erre tettem kísérletet amikor gyerekversekkel próbálkoztam.
A három gyerekversem mellett volt még egy pár, olyan mint :
Gyúrom, gyúrom a tésztát
Sütöm a sütit.
Teszek bele almát,
Diót egy kicsit!
A buszozást ezzel a pár soros verssel tanultuk:
Jobbra dűlünk,
Balra dűlünk,
Mint a madár
Elrepülünk!
Levél, levél, falevél Merre van a kisegér? Belebújt a lukjába, Falevél az álcája!
E mellett sokat olvasunk meséket is, amit nagyon szeret.
Most már az óvodában középső csoportba jár, és könnyen tanulja a verseket.
Remélem az iskolában sem lesznek nehézségei és továbbra is
szeretni fogja a verseket, mert egy szép és jó vers az életünket teszi szebbé könnyebbé.
Az élet nem könnyű
Az élet nem könnyű / szokták mondani, nem séta galopp /, tele van nehézségekkel.
Mikor minden rendben van, minden jó, akkor jön a baj. Eleinte kapunk sok, sok ígéretet,segítséget, aztán szépen magunkra maradunk. Segítséget ekkor is kapunk, sokszor akkor és onnan ahonnan nem is várunk. Aki sokat ígér az általában keveset ad, de a segítség mindig jól jön. Telik, múlik az idő és a gondok, bajok megoldódnak. Ezután jön a sikerélmény, de nem érezzük, mert sok kis sikerből áll össze életünk sikere. Ezért érdemes élni.Nem érdemes fallal körbevenni magunkat, nem érdemes túl keménynek lenni, mertmire végére érünk, belefásulunk, és nem érezzük, életünk értelmét csak a fájdalmat cipeljük. A fájdalom miatt nem tudunk mindig helyesen gondolkodni, követünk el hibákat. Tulajdonképpen, ha haragszunk valakire, magunkra haragszunk, mert nem tudjuk a helyzetet kezelni, a józan gondolkodás segít, megbékülünk sorsukkal és megtanulunk helyesen, jól dönteni. Kevesebb hibát követünk el, józanabbul gondolkodunk. Ez add segítséget magunknak, észrevesszük az apró örömöket, ez ad erőt a további küzdelemhez és egyre erősebbek leszünk.Így lesz értelme az életünknek, így tudjuk tovább adni, ami bennük van.2013. május 31.
Mese a szívről
Mese a szívről
Hajdanában danában, amikor a kurta farkú kismalacnak sem volt kedve túrni a nagy kerek erdő szélén, amikor a tárgyak és az állatok beszéltek egymással, élt egy pici baba.
Nagy szeretet vette körül, mindenki szerette. Esténként mégis nehezen tudott elaludni,
egyedül volt a szobában, a szülei másik szobában aludtak. Figyeltek rá, mert nagyon szerették, de most nem akarta őket zavarni.
- Úgy érzem mintha fáznák, nem tudom miért. Megsimogatja a takaró lágyan:
- Aludj kedves- suttogja- én vigyázom rád!
- De én még mindig fázom.- mondja a pici baba.
- Majd én, felmelegítelek-, mondja, a búbos kemence- jó meleget sugárzok.
- Még mindig nem jó, valami hiányzik.
- Én felfogom a hideget az ablaknál, nem engedem hozzád. Így a kemence melege jobban melegíti, a kis tested- mondja a függöny.
- Kevés, még így sem jó- panaszkodik a pici baba.
- Nem tudom, mi ad több meleget, mint én- mormolja a kemence, és csak duruzsol, duruzsol.
- Én tudom-, szólal meg halkan a kis egér a sarokban- a szív ad a legtöbb meleget, gondolj rá.
A pici baba ezen elgondolkodott, tényleg, milyen jó meleget ad a pici szívem, átjárja a pici testem, milyen halkan dorombol.
- Tat am,tat am. Milyen jó hallgatni. Tudjátok, rájöttem mi hiányzik, anyuci szíve.
A legtöbb meleget anyuci szíve adja, annál nagyobb kincsem nincs is- suttogja a pici baba és csendes álomba szenderül. Anyuci szívére gondol, kis testét átjárja az anyai szív melege, és már nem fázik, álom manó álomport szór pici szemébe, már csak a halk szuszogást lehet hallani, meg a pisszegést:
- pisszt, a pici baba anyukája szerető szívére gondol, és alszik!
Egy napom az unokámmal
Egy napom az unokámmal
Kellemetlen hűvös, nyirkos időre ébredtem.
Érdemes kimozdulni ilyen időben?
Megszólal a telefon, leányom telefonált, feljönnek délelőtt.
Felragyogott a nap, jön az unokám. Egy tündéri 11 hónapos kislány.
Sajnos van egy rossz hír is, folyik az orra. Nem baj, megoldjuk, az a lényeg, hogy itt lesz.
Mire Édesanyámtól hazaérek, már nálunk vannak. Tündéri mosollyal fogad, tényleg ragyog a nap. Már nem is foglalkozom az idővel. Megáll az idő számomra. Unokám, mint egy igazi gyerek, játszik, jókat mosolyog, hízeleg a mamának. Az orrfolyást sikeresen megoldjuk, jókat nevetünk. Ebéd után alvás jön. Mint minden gyereknél ez a dolog nála is nehéz.
De mivel jön a foga, az orrfolyás miatt is nehezen aludt az éjjel, ez is megoldódik.
Épp befejeztük az ebédet mi is, amikor felettünk kalapálni kezdenek. Mint megtudtuk ajtó cseréjük van. Belesek a szobába, a pici szortyogva próbál aludni. Már ki akarok menni amikor
felemeli a kis fejét, körbenéz. Gyorsan áthajolok a legurulás gátlón elkezdem simogatni.
Kis szemén látom a megnyugvást, a papa itt van, nincs baj. A kopácsolás nem szűnik, a gyerek egyre nyugtalanabb. Nincs mentség, mellé fekszem. Simogatom, csitítgatom.
Nagyokat pislog. Meglátja a macit, kéri. Odaadom, kis siker, pislogás. Talán sikerül, nyugtatom magam. Lányom a szomszéd szobában mérgelődik, mert közben a fúró is megszólal. Most mi lesz? Lassan már fárad a pici, de még nem az igazi. Eszembe jut Édesapám, én is alvást színlelek. Hunyorogva lesem az unokámat, ő is les engem. Egyszer csak felemeli a kis fejét és néz engem. Szinte érzem az arcomnál a szuszogását. Most mi lesz?
Olyan tündéri, mindjárt elnevetem magam. Csak néz, nem bírom sokáig. Ha most ránevetek nem lesz alvás. De olyan tündéri. Elfárad, leteszi a kis fejét, kezd aludni. Már zsibbad a kezem, a vállam, de nincs menekvés, altatni kell. A zaj még szól, de a kicsi alszik. Kitartok, pedig elzsibbadt a karom, a vállam, nem mozdulok. Lányom az ajtóból kuncog, de örül a sikernek. Jó bő egy óra alvás után egy kedves mosollyal ébred a kis prücsök. Átviszem a másik szobába, rámosolyog a lányomra, a mamájára és megy a játékokhoz.
Mégis szép lett a mai napom is, beragyogta a napom: a kis unokám.