Túl mindenen

Aleks._Petrovic•  2017. július 16. 19:07

Oly bánatos volt az életem,
Orcámra napfény ritkán tévedt;
S elzengem már hattyú énekem,
Mert nemsoká meghalni térek.                                          

Előtűnnek a megélt évek,
Felsejlik velök sok árnyalak.
Lelkem búsan a múltba réved:
Lapjai semmibe mállanak!                                          

Tetteim bennök nincsen nékem;
Álmaim, vágyaim becsaptak.
Keserűn tör reám a szégyen:
Küzdelmeim mind elhamvadtak.                                          

Szívem mért feszíté kebelem?
Honfi láng benne mért lobogott?
Mit ért sok virrasztó éjjelem,
Ha ily sorsra valék hivatott?                                          

Mért roskadok még kereszt alatt,
Ha hitemért hiába égtem?
S mit leltem véle? Csak síromat
Idegen fagyos messzeségben.
                                                    


Aлекс. П.                                   

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!