Hattyúdal

Aleks._Petrovic•  2017. október 10. 21:19

Bánat üli ismét a lelkem;
Ha gondolod, hát most is megérthetel.
Jöjj, búsuljunk együtt, szerelmem!
Lázadó, különc sorsom oly végtelen.

Bútól nem alszom sok éjszakán,
Borongó gondok űzik el álmomat;
S csorduló könnyűim szempillám
Mossák, miként hullám partot simogat.

Oly sivár volt éltem nélküled:
Nem melengetett e kedves vonzalom.
Lám teljesült, mit mondtál: veled
Mostanra már elzengett hattyúdalom.

Ifjú napjaink tovaszállnak,
Letűnik a vigság, s a gyönyör elül.
Szép reményink mind köddé válnak:
Testünk elszikkad, izzó szívünk kihűl...




Aлекс. П.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. október 11. 09:09

pompás költőiség, eszembe jut erről egy mondás, rikkant a rigó, az énekes madár, nekem tetszett